Zsoltárok 71
1 Te benned Bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2 A te Igazságod szerint ments meg és Szabadíts meg engem; hajtsd Hozzám füledet és tarts meg engem.
3 Légy Sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél Megtartásom felõl, mert Kõszálam és erõsségem vagy te.
4 Én Istenem, Szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek Markából!
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
6 Reád Támaszkodom születésem óta; Anyámnak méhébõl te Vontál ki engem; Rólad Szól az én dicséretem szüntelen.
7 Mintegy Csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
8 Megtelik Szájam dicséretedd el, minden napon a te dicsõségeddel.
9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
10 Mert felõlem Szólnak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt Tanácskoznak,
11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és Fogjátok meg, mert nincs, a ki Megszabadítsa.
12 Oh Isten, ne Távozzál el tõlem! Én Istenem, siess Segítségemre!
13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; Borítsa szégyen és Gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14 Én pedig szüntelen reménylek, és Szaporítom minden te dicséretedet.
15 Szájam beszéli a te Igazságodat, minden nap a te Szabadításodat, mert Számát sem tudom.
16 Az Úr Istennek nagy tetteivel Járok; csak a te Igazságodról emlékezem!
17 Oh Isten, gyermekségemtõl Tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
19 Hisz a te Igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert Nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda Hasonló te Hozzád, oh Isten?!
20 A ki sok bajt és Nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét Megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
21 Megsokasítod az én Nagyságomat; Hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem.
22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked Hárfával, oh Izráelnek szentje!
23 örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet Megváltottál.
24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te Igazságodat, mert megszégyenültek és Gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.