Zsoltárok 52

1  Az éneklõmesternek; Dávid Tanítása. (52:2) Mikor az Idumeus Dóeg eljött és Hírt vitt Saulnak, és ezt Mondá néki: Dávid az Akhimélek Házába ment be. (52:3) Mit dicsekedel Gonoszságban, oh te Magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen Való!

2  (52:4) Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles Olló, te álnokságnak mestere!

3  (52:5) Szereted a gonoszt Inkább, hogy nem a Jót, és a Hazugságot Inkább, mint Igazságot Szólni. Szela.

4  (52:6) Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.

5  (52:7) Meg is ront az Isten téged, teljesen Eltakarít, Kigyomlál téged a te Hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

6  (52:8) És Látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

7  (52:9) Ímé az a Férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ Gazdagságának Sokaságában Bízott, és ereje az õ Gonoszságában volt!

8  (52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten Házában, Bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.

9  (52:11) Áldlak téged örökké, hogy így cselekedtél; nevedben remélek, mert Jóságos vagy, a te Híveid elõtt.