Zsoltárok 50

1  Asáf Zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr Szól, és Hívja a földet a nap keltétõl Lenyugtáig.

2  A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3  Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs Forgószél.

4  Hívja az egeket onnan felûl, és a földet, hogy Megítélje népét:

5  Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal Erõsítik szövetségemet!

6  És az egek kijelentik az õ Igazságát, mert az Isten Bíró. Szela.

7  Hallgass én népem, hadd Szóljak! Te Izráel, hadd tegyek Bizonyságot Rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8  Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy Égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9  De nem fogadhatok el tulkot a te Házadból, vagy bakokat a te Aklaidból;

10  Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11  Ismerem a hegyeknek minden Szárnyasát, és a mezõ állatai tudva vannak Nálam.

12  Ha megéhezném, nem Mondanám meg néked, mert enyém e Világ és ennek mindene.

13  Avagy eszem-é én a Bikák Húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14  Hálával áldozzál az Istennek, és Teljesítsd a felségesnek Fogadásidat!

15  És Hívj Segítségûl engem a Nyomorúság idején, én Megszabadítlak téged és te Dicsõítesz engem.

16  A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed Szádra az én szövetségemet?

17  Hiszen te gyûlölöd a Fenyítést, és Hátad mögé veted rendelésimet!

18  Ha Lopót Látsz, mellé adod magad, és ha Paráznákat, Társalkodol velök.

19  A Szádat Gonoszságra Tátod, és a nyelved Csalárdságot szõ.

20  Leülsz és Felebarátodra beszélsz, Anyád Fiát is megszidalmazod.

21  Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.

22  Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetelenûl:

23  A ki Hálával áldozik, az Dicsõít engem, és a ki az útra Vigyáz, annak mutatom meg Istennek Szabadítását.