Zsoltárok 30

1  Dávid Zsoltára. Templomszentelési ének. (30:2) Magasztallak, Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

2  (30:3) Uram, Istenem, Hozzád Kiáltottam, és te Meggyógyítottál engem!

3  (30:4) Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a Sírbaszállók közûl.

4  (30:5) Zengedezzetek az Úrnak, ti Hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

5  (30:6) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan Jóakarata; este Bánat Száll be Hozzánk, reggelre öröm.

6  (30:7) Azt mondtam azért én Jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

7  (30:8) Uram, Jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd Orczádat, és megroskadtam.

8  (30:9) Hozzád Kiáltok, Uram! Az én Uramnak Irgalmáért könyörgök!

9  (30:10) Mit Használ vérem, ha Sírba Szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é Igazságodat?

10  (30:11) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy Segítségem!

11  (30:12) Siralmamat Vígságra Fordítottad, leoldoztad Gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

12  (30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké Dicsõítlek téged.