Zsoltárok 138

1  Dávidé. Magasztallak téged teljes Szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.

2  Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és Igazságodért; mert minden neveden felûl Felmagasztalád a te beszédet.

3  Mikor Kiáltottam, Meghallgattál engem, Felbátorítottál engem, lelkemben erõ Támadt.

4  Magasztal téged, Uram, e földnek minden Királya, mikor Meghallják Szádnak beszédeit,

5  És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

6  Noha felséges az Úr, mégis Meglátja az Alázatost, a kevélyt pedig Távolról ismeri.

7  Ha Nyomorúságban vergõdöm, Megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen Kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8  Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek Alkotásait!