Példabeszédek 30
1 Agurnak, a Jáké Fiának beszédei, Próféczia, melyet mondott a Férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.
3 És nem tanultam bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét Tudnám.
4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan Leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ Markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden Határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek Fiának neve, ha tudod?
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz Folyamodóknak.
6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.
8 A Hiábavalóságot és a Hazugságot messze Távoztasd tõlem; szegénységet vagy Gazdagságot ne adj nékem; Táplálj engem Hozzám illendõ eledellel.
9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és Gonoszúl ne éljek az én Istenem nevével!
10 Ne Rágalmazd a Szolgát az õ Uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bünhõdnöd ne kelljen.
11 Van oly nemzetség, a ki az õ Atyját átkozza, és az õ Anyját nem áldja.
12 Van nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ Rútságából ki nem Tisztíttatott.
13 Van kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen Fellátnak!
14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek Zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közûl a szûkölködõket.
15 A Nadálynak két Leánya van: addsza, addsza! E Három nem elégszik meg; négyen nem Mondják: elég;
16 A Sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a Vízzel, és a tûz nem mondja: elég!
17 A szemet, mely Megcsúfolja Atyját, vagy Megútálja az anyja Iránt Való engedelmességet, Kivágják a völgynek Hollói, vagy megeszik a sasfiak.
18 E Három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:
19 A keselyûnek útát az égben, a Kígyónak útát a Kõsziklán, a Hajónak Nyomát a mély tengerben, és a Férfiúnak útát a Leányzóval.
20 Ilyen a Paráználkodó asszonynak úta; eszik, Azután megtörli Száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
23 A gyûlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a Szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ Asszonyának.
24 E négy Apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:
25 A Hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik Nyárban a magok eledelét;
26 A Marmoták nem hatalmas nép, mégis Kõsziklán Csinálják az õ Házokat;
27 Királyuk nincs a Sáskáknak, Mindazáltal Mindnyájan szép renddel mennek ki;
28 A Pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a Királyok Palotáiban.
29 Három állat van, a mely szépen Jár, sõt négy, a mely Jól Jár.
30 Az Oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;
31 A harczra Felékesített Ló, vagy a kecskebak, és a Király, a kinek senki nem mert ellene állani.
32 Ha bolond Voltál Felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet Szájadra vessed.
33 Mert miképen a ki tejet köpûl, vajat Csinál; és a ki keményen Fújja ki az õ Orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, Háborúságot szerez.