Példabeszédek 14
1 A bölcs asszony Építi a maga Házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 A ki Igazán Jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, Megútálja õt.
3 A bolondnak Szájában van kevélységnek Pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a Jászol; a Gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5 A hûséges Tanú nem hazud; a hamis Tanú pedig, Hazugságot Bocsát Szájából.
6 A Csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a Tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7 Menj el a bolond Férfiú elõl; és nem ismerted meg a Tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig Bolondsága Csalás.
9 A bolondokat Megcsúfolja a bûnért, Való áldozat; az igazak között pedig Jóakarat van.
10 A Szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek Háza elvész; de az igazaknak Sátora Megvirágzik.
12 Van olyan út, mely helyesnek Látszik az ember elõtt, és vége a Halálra menõ út.
13 Nevetés közben is Fáj a Szív; és végre az öröm fordul Szomorúságra.
14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a Jó Férfiú.
15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga Járására vi Gyáz.
16 A bölcs félvén, Eltávozik a Gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17 A hirtelen Haragú Bolondságot cselekszik és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a Bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig Fonják a Tudománynak Koszorúját.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a Jók elõtt, és a hamisak az igaznak Kapujánál.
20 Még az õ Felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a Barátja.
21 A ki Megútálja az õ Felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelygenek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és Igazság a Jó szerzõknek.
23 Minden Munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24 A bölcseknek ékességök az õ Gazdagságuk; a tudatlanok Bolondsága pedig csak Bolondság.
25 Lel keket Szabadít meg az igaz Bizonyság; Hazugságokat Szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek Kútfeje, a Halál tõrének Eltávoztatására.
28 A nép Sokasága a Király dicsõsége; a nép Elfogyása pedig az Uralkodó Romlása.
29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, Bolondságot szerez az.
30 A Szelíd Szív a testnek élete; az Irígység pedig a csontoknak Rothadása.
31 A ki elnyomja a szegényt, Gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörûl a szûkölködõn.
32 Az õ Nyavalyájába ejti Magát az istentelen; az igaznak pedig Halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, Magát hamar megismerteti.
34 Az Igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig Gyalázatára van a népeknek.
35 A Királynak Jóakaratja van az eszes Szolgához; haragja pedig a Megszégyenítõhöz.