Példabeszédek 12
1 (11:32) A ki szereti a Dorgálást, szereti a Tudományt; a ki pedig gyûlöli a Fenyítéket, oktalan az.
2 (12:1) A Jó ember Jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert Kárhoztatja õ.
3 (12:2) Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
4 (12:3) A derék asszony Koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban Való Rothadás, olyan a Megszégyenítõ.
5 (12:4) Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek Tanácsa Csalás.
6 (12:5) Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér Után; az igazaknak pedig Szája Megszabadítja azokat.
7 (12:6) Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak Háza pedig Megáll.
8 (12:7) Az õ értelme szerint dicsértetik a Férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
9 (12:8) Jobb, a kit kevésre tartanak, és Szolgája van, mint a ki Magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
10 (12:9) Az igaz az õ Barmának érzését is ismeri, az istentelenek Szíve pedig kegyetlen.
11 (12:10) A ki Míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ Hiábavalókat, bolond az.
12 (12:11) Kivánja az istentelen a gonoszok Prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
13 (12:12) (12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a Nyomorúságból az igaz.
14 (12:13) Az õ Szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi Jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
15 (12:14) A bolondnak úta helyes az õ szemei elõtt; de a ki Tanácscsal él, bölcs az.
16 (12:15) A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
17 (12:16) A ki Igazán Szól, megjelenti az Igazságot, a hamis Bizonyság pedig az álnokságot.
18 (12:17) Van olyan, a ki beszél Hasonlókat a Tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve Orvosság.
19 (12:18) Az Igazmondó ajak Megáll mind örökké; a Hazugságnak pedig nyelve egy Szempillantásig.
20 (12:19) Álnokság van a gonosz Gondolóknak Szívében; a békességnek Tanácsosiban pedig Vígass ág.
21 (12:20) Nem vettetik az igaz semmi Bántásba; az istentelenek pedig teljesek Nyavalyával.
22 (12:21) Útálatosok az Úrnál a Csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ Nála.
23 (12:22) Az eszes ember elfedezi a Tudományt; a bolondok elméje pedig Kikiáltja a Bolondságot.
24 (12:23) A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig Adófizetõ lesz.
25 (12:24) A Férfiúnak elméjében Való gyötrelem Megalázza azt; a Jó Szó pedig Megvídámítja azt.
26 (12:25) Útba Igazítja az õ Felebarátját az igaz; de az istentelenek útja Eltévelyíti õket.
27 (12:26) Nem süti meg a rest, a mit Vadászásával fogott; de Drága Marhája az embernek serénysége.
28 (12:27) Az Igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta Halhatatlanság.