4 Mózes 21

1  Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad Királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útján: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közûlök.

2  Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha Valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ Városait.

3  És meghallotta az Úr Izráelnek Szavát, és kézbe Adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak Vároasait. És nevezé azt a helyet Hormának.

4  És Elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

5  És Szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e Pusztában? Mert nincsen kenyér, Víz sincsen, és e Hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.

6  Bocsáta azért az Úr a népre tüzes Kígyókat, és Megmardosák a népet, és sokan Meghalának Izráel népébõl.

7  Akkor méne a nép Mózeshez, és Mondák: Vétkeztünk, mert Szólottunk az Úr ellen és te ellened; Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el Rólunk a Kígyókat. És Imádkozék Mózes a népért.

8  És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes Kígyót, és tûzd fel azt Póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

9  Csinála azért Mózes Rézkígyót, és feltûzé azt Póznára. És lõn, hogy ha a Kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a Rézkígyóra, életben marada.

10  Azután Elindulának Izráel fiai, és Tábort ütének Obóthban.

11  Obóthból is Elindulának, és Tábort ütének Hije-Abarimban, abban a Pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.

12  Onnét Elindulának, és Tábort ütének Zéred völgyében.

13  Onnét Elindulának, és Tábort ütének az Arnon vizén Túl, a mely van a Pusztában, és kijõ az Emoreus Határából. Mert az Arnon Moábnak Határa Moáb között és Emoreus között.

14  Azért van Szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a Patakokról Arnonnál,

15  És a patakok Folyásáról, a mely Ar Város felé hajol és Moáb Határára dûl.

16  És onnét Béérbe menének. Ez az a Kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17  Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh Kút! énekeljetek néki!

18  Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi Vájtak, Kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a Pusztából Mathanába menének.

19  És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.

20  Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

21  És külde Izráel követeket Szíhonhoz az Emoreusok Királyához, Mondván:

22  Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, Kútvizet sem iszunk; az Országúton megyünk, Míg átmegyünk a te Határodon.

23  De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ Határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a Pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

24  És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és Elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak Határa.

25  És Elfoglalá Izráel mind e Városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden Városában, Hesbonban és annak minden Városában;

26  Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok Királyának Városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi Királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.

27  Azért Mondják a Példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és Erõsíttessék Szíhon Városa!

28  Mert tûz jött ki Hesbonból, Láng Szíhon Városából; megemésztette Art, Moábnak Városát, Arnon magaslatainak urait.

29  Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, Leányait Fogságra Szíhonnak, az emoreus Királynak.

30  De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és Elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31  Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32  És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak Városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.

33  Majd Megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán Királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

34  Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok Királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

35  Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és Elfoglalák az õ földét.