Mikeás 4

1  És lészen: az Utolsó idõben az Úr Házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek Reá.

2  Pogányok is sokan mennek, és Mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének Házához, hogy Megtanítson minket az õ útaira, és Járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.

3  És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erõs nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket Kapákká Kovácsolják, Dárdáikat pedig Sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és Hadakozást többé nem tanulnak.

4  És kiki nyugszik az õ szõlõje alatt és Fügefája alatt, és senki meg nem rettenti õket, mert a Seregek Urának Szája Szólott.

5  Mert minden nép a maga istenének nevében Jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében Járunk örökkön örökké.

6  Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyûjtöm a Sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.

7  És a Sántát Maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erõs nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén Mostantól fogva mindörökké.

8  És te Nyájnak tornya, Sion Leányának Vára! Eljõ Tehozzád és elérkezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsálem Leányának birodalma.

9  Miért Kiáltasz Hát Kiáltva? Nincsen-é közötted Király? Elveszett-é a te Tanácsadód, hogy úgy elfogott a Fájdalom, mint a gyermek-szûlõt?!

10  Gyötrõdj és Kinlódj, Sionnak Leánya, mint a gyermek-szûlõ! Mert ímé, kimégy a Városból, és a mezõn Tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott Szabadíttatol meg; ott Vált ki téged az Úr, ellenségednek kezébõl.

11  Mert ímé, sok nemzetség gyûlt össze ellened, a kik ezt Mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!

12  De õk nem Tudják az Úr gondolatait és nem értik az õ Szándékát, hogy összegyûjti õket, mint a kévét a szérûre.

13  Kelj fel és csépelj, Sionnak Leánya! Mert Vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig Aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.