Lukács 7

1  Mikor pedig minden õ beszédeit a nép Hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

2  Egy Századosnak Szolgája pedig, a ki Annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, Már Halófélben vala.

3  Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, Hozzá küldé a Zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjön el és Gyógyítsa meg az õ Szolgáját.

4  Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, Mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

5  Mert szereti a mi nemzetünket, és a Zsinagógát is õ Építtette nékünk.

6  Jézus Tehát elméne velök. Mikor azonban Már nem messze volt a Háztól, eléje küldé a Százados Néhány Jó Barátját, izenvén néki: Uram, ne Fáraszd magad; mert nem vagyok Méltó, hogy hajlékomba jõjj;

7  A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy Hozzád menjek: hanem csak Szóval mondd, és Meggyógyul az én Szolgám.

8  Mert én is hatalom Alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a Másiknak: Jövel, eljõ; és ha Szolgámnak Szólok: Tedd ezt, azt teszi.

9  Jézus pedig ezeket Hallván, Elcsudálkozék õ rajta; és Hátrafordulván monda az õt követõ Sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem Találtam!

10  És a küldöttek visszatérvén a Házhoz, a beteg Szolgát Már egészségben Találák.

11  És lõn Másnap, hogy méne Nain nevû Városba; és az õ Tanítványai sokan menének õ vele, és nagy Sokaság.

12  Mikor pedig a Város Kapujához Közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy Fiát az Anyjának, és az özvegy asszony vala; és a Városból nagy Sokaság volt õ vele.

13  És Látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne Sírj.

14  És oda menvén, illeté a Koporsót; a vivõk pedig Megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

15  És felûle a megholt, és kezde Szólni; és Adá õt az õ Anyjának.

16  És Elfogá mind azokat a félelem, és Dicsõíték az Istent, Mondván: Nagy Próféta Támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.

17  És kiméne õ felõle e Hír az egész Júdeába, és a körûl Való minden Tartományba.

18  És Jánosnak mind ezeket Elmondák a Tanítványai. És János az õ Tanítványai közûl kettõt Elõszólítván,

19  Elküldé Jézushoz, Mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ vala, vagy Mást Várjunk?

20  Mikor azért azok a férfiak Hozzámentek, Mondának: Keresztelõ János küldött minket te Hozzád, Mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ vala, vagy Mást Várjunk?

21  Azon órában pedig sokakat Gyógyíta meg betegségekbõl, Csapásokból, Tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak Adá meg szeme Világát.

22  És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén Mondjátok meg Jánosnak, a miket Láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik Világát veszik, a Sánták Járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak Feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom Prédikáltatik.

23  És boldog, valaki én bennem meg nem Bortánkozik.

24  Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a Sokaságnak János felõl: Mit Látni mentetek ki a Pusztába? szélingatta Nádszálat-é?

25  Hát mit Látni mentetek ki? puha Ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik Drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a Királyok Palotáiban vannak.

26  Hát mit Látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, Prófétánál is nagyobbat.

27  Ez az, a ki felõl megvan írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te Orczád elõtt, ki Elkészíti elõtted a te útadat.

28  Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik Asszonytól születtek, egy sincs nagyobb Próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten Országában, nagyobb õ Nála.

29  És mikor ezt hallotta az egész nép és a Vámszedõk, igazat Adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

30  A farizeusok pedig és a Törvénytudók az Isten Tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.

31  Monda pedig az Úr: Mihez Hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez Hasonlók?

32  Hasonlók a piaczon ûlõ gyermekekhez, kik Egymásnak Kiáltanak, és ezt Mondják: Sípoltunk néktek, és nem Tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem Sírtatok.

33  Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt Mondjátok: ördög van benne.

34  Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt Mondjátok: Ímé a Falánk és Borivó ember, a Vámszedõk és bûnösök Barátja.

35  És igazoltatik a bölcseség minden õ Fiaitól.

36  Kéré pedig õt egy a farizeusok közûl, hogy õ vele egyék; Annakokáért bemenvén a farizeus Házába, leüle enni.

37  És ímé a Városban egy asszony, a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus Házában leült enni, hoza egy Alabástrom szelencze Drága kenetet,

38  És Megállván Hátul az õ Lábainál Sírva, könnyeivel kezdé öntözi az õ Lábait, és fejének Hajával törlé meg, és Csókolgatá az õ Lábait, és megkené Drága kenettel.

39  Mikor pedig ezt Látta a farizeus, a ki õt Meghívta, monda Magában: Ez, ha Próféta volna, Tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.

40  És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani Valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.

41  Egy hitelezõnek két Adósa vala: az egyik Adós vala ötszáz pénzzel, a Másik pedig ötvennel.

42  És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közûl azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?

43  Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.

44  És az asszonyhoz Fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te Házadba, az én Lábaimnak vizet nem Adál: ez pedig könyeivel öntözé az én Lábaimat, és fejének Hajával törlé meg.

45  Engem meg nem Csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én Lábaimat Csókolgatni.

46  Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig Drága kenettel kené meg az én Lábaimat.

47  Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne Bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés Bocsáttatik meg kevésbbé szeret.

48  És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.

49  És a kik együtt ülének vele az Asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is Megbocsátja?

50  Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!