Lukács 5
1 És lõn, hogy mikor a Sokaság Hozzá Tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret Tavánál áll vala;
2 És Láta két Hajót állani a vizen: a Halászok pedig, Miután Azokból Kiszállottak, Mossák vala az õ Hálóikat.
3 És Õ bemenvén az egyik Hajóba, a mely a Simoné vala, kéré õt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtõl: és mikor leült, a Hajóból Tanítá a Sokaságot.
4 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki Hálóitokat Fogásra.
5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, Jóllehet az egész éjszaka Fáradtunk, még sem fogtunk semmit: Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a Hálót.
6 És ezt megtévén, halaknak nagy Sokaságát Keríték be; szakadoz vala pedig az õ Hálójuk,
7 Intének azért Társaiknak, a kik a Másik Hajóban Valának, hogy jõjenek és Segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két Hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak Lábai elé esék, Mondván: Eredj el én tõlem, mert én bûnös ember vagyok Uram!
9 Mert félelem fogta körûl õt és mindazokat, a kik õ vele Valának, a Halfogás miatt, a melyet fogtak;
10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak Társai Valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; Mostantól fogva embereket fogsz.
11 És a Hajókat a Szárazra Vonván, Elhagyák mindenöket és követék õt.
12 És lõn, hogy mikor az egyik Városban vala, ímé vala ott egy Poklossággal teljes ember: és mikor Meglátta Jézust, arczra borulva kéré õt, Mondván: Uram, ha akarod, Megtisztíthatsz engem!
13 Jézus pedig Kinyújtván kezét, illeté azt, Mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal Eltávozék tõle a Bélpoklosság.
14 És õ Megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és Vígy áldozatot a te Megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, Bizonyságul õ nékik.
15 A Hír azonban Annál Inkább terjedt õ felõle; és nagy Sokaság gyûle egybe, hogy õt Hallgassák, és hogy általa Meggyógyuljanak az õ betegségeikbõl.
16 De õ félrevonula a Pusztákba, és Imádkozék.
17 És lõn egy napon, hogy õ Tanít vala; és ott ülének a farizeusok és a törvénynek Tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden Faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy Gyógyítson.
18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert Hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.
19 De nem Találvá Módot, hogy a Sokaság miatt mikép vigyék õt be, Felhágának a Háztetõre, és a cserép-héjazaton át Bocsáták õt Alá ágyastól Jézus elé a középre.
20 És Látván azoknak hitét, monda: Ember, Megbocsáttattak néked a te bûneid.
21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, Mondván: Kicsoda ez, a ki ily Káromlást Szól? Ki Bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedûl az Isten?
22 Jézus pedig észrevévén az õ Tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti Szívetekben?
23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és Járj?
24 Hogy pedig Megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön Megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén Nyoszolyádat, eredj haza!
25 És az rögtön felkelvén azok Szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, Dicsõítvén az Istent.
26 És az álmélkodás Elfogá Mindnyájukat, és Dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, Mondván: Bizony csodadolgokat Láttunk ma!
27 Ezek Után pedig kiméne, és Láta egy Lévi nevû Vámszedõt, a ki a Vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
28 És az mindeneket Elhagyván, felkele és követé õt.
29 És Lévi nagy Lakomát Készíte néki az õ Házánál; és vala ott nagy Sokasága a Vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.
30 És köztük az írástudók és farizeusok Zúgolódának az õ Tanítványai ellen, Mondván: Miért esztek és isztok a Vámszedõkkel és a bûnösökkel?
31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat Hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.
33 Azok pedig Mondának néki: Mi az oka, hogy a János Tanítványai gyakorta bõjtölnek és Imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te Tanítványaid pedig esznek és isznak?
34 Õ pedig monda nékik: Avagy Mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a Míg a võlegény velök van?
35 De eljõnek a napok; és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.
36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új Posztó foltot az ó Posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó Posztóhoz nem illik az újból Való folt.
37 És senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a bor kiömöl, és a tömlõk is elvesznek.
38 Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.
39 És senki, a ki ó bort iszik, Mindjárt újat nem Kiván, mert az mondja: Jobb az ó.