Józsué 7
1 De az Izráel fiai hûtlenûl Bántak vala a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, mert elvõn a teljesen Istennek szentelt Dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségébõl); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.
2 Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven mellett van, Bétheltõl napkelet felé, és Szóla nékik, Mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.
3 Majd visszatérének Józsuéhoz, és Mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy Háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne Fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!
4 Felméne azért oda a népbõl mintegy Háromezer férfi; de Elfutának Ai férfiai elõl.
5 És megölének közûlök Ai férfiai mintegy harminczhat férfit, és üldözék õket a Kaputól kezdve egész Sébarimig, és Levágták õket a lejtõn. Azért megolvada a népnek Szíve, és lõn Olyanná, mint a Víz.
6 Józsué pedig Megszaggatá az õ Ruháit, és földre Borúla arczczal az Úrnak Ládája elõtt mind estvéig, õ és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.
7 És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is Hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy Elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna Túl a Jordánon!
8 Óh Uram! mit mondjak, Miután Meghátrált Izráel az õ ellenségei elõtt!
9 Ha Meghallják a Kananeusok és e földnek minden Lakói, és ellenünk fordulnak, és Kiirtják nevünket e földrõl: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
10 És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is Borúlsz te arczra?
11 Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, a melyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen nékem szentelt Dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.
12 Ezért nem Bírtak Megállni Izráel fiai az õ ellenségeik elõtt, Hátat Fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közûl azt a nékem szentelt dolgot.
13 Kelj fel, és Tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt Mondá az Úr, Izráelnek Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid elõtt, Míg el nem Távolítjátok közûletek az Istennek szentelt dolgot.
14 Azért jõjjetek elõ reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ Családonként; a Család pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ Házanként, a Ház pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ férfianként.
15 És lészen, hogy a ki az Istennek szentelt dologban bûnösnek Találtatik, tûzzel égettessék meg, õ és mindene, a mije van, mivelhogy megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel Alávaló dolgot cselekedett Izráelben.
16 Felkele azért Józsué és Jó reggel Elõállítá Izráelt az õ nemzetségei szerint, és bûnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.
17 Ekkor Elõállítá a Júda Családjait, és bûnösnek jelenteték a Zéra Családja; Azután Elõllítá a Zéra Családját férfianként, és bûnösnek jelenteték a Zabdi Háza.
18 És Elõállítá az õ Házát férfianként, és bûnösnek Találtaték Ákán, Kárminak fia, a ki Zabdi fia, a ki a Júda nemzetségébõl Való Zérának fia.
19 Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsõséget, kérlek, az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki Vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tõlem!
20 Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!
21 Láték ugyanis a Zsákmány közt egy Jó babiloni köntöst, Kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszõt, a melynek Súlya ötven siklus vala, és Megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a Sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.
22 Ekkor követeket külde Józsué s ezek a Sátorba Futának, és ímé, elrejtve vala az az õ Sátorában, és az ezüst is alatta vala.
23 Kivivék azért azokat a Sátor közepébõl, és vivék Józsuéhoz és Izráelnek minden Fiához, és Lerakák azokat az Úr elõtt.
24 Józsué pedig Fogá Ákánt, a Zéra Fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszõt, az õ fiait és Leányait, az õ ökreit, szamarait és juhait, Sátorát és mindent, a mije vala, és vele lévén az egész Izráel is, vivék azokat Akor völgyébe.
25 És monda Józsué: Miért Rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És Elborítá õt egész Izráel kövekkel, és megégeték õket tûzzel, Miután megkövezték vala õket.
26 És nagy kõhalmot Rakának feléje; megvan mind e napig. És megszûnék az Úr Haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.