János 21
1 Ezek Után ismét megjelentette Magát Jézus a Tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen;
2 Együtt Valának Simon Péter, és Tamás a kit Kettõsnek hivtak, és Nátánáel, a galileai Kánából Való, és a Zebedeus fiai, és Más kettõ is az õ Tanítványai közûl.
3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek Halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a Hajóba Szállának; és azon az Éjszakán nem fogtak semmit.
4 Mikor pedig Immár reggeledék, Megálla Jézus a parton; a Tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami Ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
6 Õ pedig monda nékik: Vessétek a Hálót a Hajónak jobb oldala felõl, és Találtok. Oda veték azért, és kivonni Már nem Bírták azt a halaknak Sokasága miatt.
7 Szóla azért az a Tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, Magára vevé az ingét (mert Mezítelen vala), és beveté Magát a tengerbe.
8 A többi Tanítványok pedig a Hajón menének (mert nem messze Valának a Parttól, hanem mintegy Kétszáz singnyire), és Vonszszák vala a Hálót a halakkal.
9 Mikor azért a partra Szállának, Látják, hogy Parázs van ott, és azon felûl hal és kenyér.
10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a Halakból, a melyeket most fogtatok.
11 Felszálla Simon Péter, és Kivoná a Hálót a partra, a mely telve volt nagy halakkal, Százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a Háló.
12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A Tanítványok közûl pedig senki sem meri vala tõle megkérdezni: Ki vagy te? mivelhogy Tudják vala, hogy az Úr õ.
13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és Adá nékik, és Hasonlóképen a halat is.
14 Ezzel Már harmadszor jelent meg Jézus az õ Tanítványainak, Minekutána Feltámadt a Halálból.
15 Mikor Aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én Bárányaimat!
16 Monda néki ismét Másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Õrizd az én juhaimat!
17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb Valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova Akarád; mikor pedig megöregszel, Kinyújtod a te kezedet és Más övez fel téged, és oda visz, a Hová nem akarod.
19 Ezt pedig azért Mondá, hogy jelentse, milyen Halállal Dicsõíti majd meg az Istent. És ezt Mondván, Szóla néki: Kövess engem!
20 Péter pedig Megfordulván, Látja, hogy követi az a Tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az õ kebelén és Mondá: Uram! ki az, a ki Elárul téged?
21 Ezt Látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?
22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy õ megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá? Te kövess engem!
23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a Tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a Míg eljövök, mi közöd Hozzá?
24 Ez az a Tanítvány, a ki Bizonyságot tesz ezekrõl, és a ki Megírta ezeket; és tudjuk, hogy az õ Bizonyságtétele igaz.
25 De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként Megiratnának, azt vélem, hogy maga a Világ sem Foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.