Jeremiás 42
1 Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig,
2 És Mondának Jeremiás Prófétának: Hallgasd meg Alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a Sokaságból, mint a te szemeid Jól Látnak minket;
3 És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, a melyen Járjunk, és a dolgot, a mit cselekedjünk.
4 És monda nékik Jeremiás Próféta: Meghallottam. Ímé, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, a mit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tõletek.
5 Õk pedig Mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz Tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, a melylyel elküld téged mi Hozzánk az Úr, a te Istened.
6 Ha Jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek Szavára, a melyért mi téged õ Hozzá küldünk; hogy Jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek Szavára.
7 Lõn pedig Tíz nap mulva, hogy Szóla az Úr Jeremiásnak.
8 És Odahívá Jóhanánt, Káreának Fiát, és a seregeknek minden tisztjét, a kik vele Valának, és az egész népet kicsinytõl fogva nagyig.
9 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, a kihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem elõtte a ti könyörgésteket:
10 Ha állandóan megmaradtok e földön, Felépítlek titeket és el nem rontlak, és Elplántállak titeket és ki nem Gyomlállak: mert Megbántam a gonoszt, a mit cselekedtem veletek.
11 Ne féljetek a babiloni Királytól, a kitõl most féltek, ne féljetek tõle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és Megszabadítsalak titeket az õ kezébõl.
12 És Irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen Hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.
13 De ha ti ezt Mondjátok: Nem lakunk e földön, nem Hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek Szavára,
14 Mondván: Nem! hanem Égyiptom földére megyünk be, a hol nem Látunk harczot és nem hallunk Trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:
15 Most azért Halljátok meg az Úrnak Szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ha ti csak Orczáitokat Fordítjátok is úgy, hogy bemenjetek Égyiptomba, és bementek, hogy ott Tartózkodjatok:
16 Akkor a fegyver, a melytõl ti féltek, legott Utólér benneteket Égyiptom földén, és az éhség is, a mitõl rettegtek, körûlvesz titeket Égyiptomban, és ott haltok meg.
17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, a kik úgy Fordítják Orczájokat, hogy bemenjenek Égyiptomba, hogy ott Tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és Döghalál miatt, és egy sem marad meg közûlök, és nem szabadul meg a veszedelemtõl, a melyet én Bocsátok Reájok.
18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Miképen kiömlik az én haragom és Búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképen kiöntöm az én haragomat ti Reátok, ha bementek Égyiptomba; és lesztek ott átok, csuda, szidalom, Gyalázat, és többé nem Látjátok e helyet!
19 És az Úr Szólott Hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Égyiptomba; Jól Tudjátok meg, hogy Bizonyságot tettem ma ellenetek.
20 Mert magatokat Csaljátok meg a ti Szívetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, Mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és a mint Szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nékünk, és akképen cselekszünk.
21 Mikor pedig ma megjelentem néktek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek Szavára és Egyáltalán azokra, a melyekért engem ti Hozzátok küldött.
22 Most azért Tudjátok meg Jól, hogy fegyverrel, éhséggel és Döghalállal haltok meg a helyen, a Hová Kivánkoztok menni, hogy ott Tartózkodjatok.