«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

1 Mózes 50

1  József pedig az õ atyja Orczájára Borúla és Siránkozék felette és Csókolgatá õt.

2  És Megparancsolá József az õ Szolgáinak, az orvosoknak, hogy Balzsamozzák be az õ Atyját; és Bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

3  Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a Bebalzsamozás napjai, Siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.

4  És Elmúlának az õ Siratásának napjai, és Szóla József a Faraó Házanépéhez, Mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, Szóljatok kérlek a Faraónak, Mondván:

5  Az én Atyám engem megesketett Mondván: Ímé én meghalok; az én Síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most Hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én Atyámat, Azután visszatérek.

6  És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te Atyádat, a mint megesketett téged.

7  Elméne azért József, hogy az õ Atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó Szolgái, az õ Házának vénei és Égyiptom földének minden vénei,

8  Józsefnek is egész Háznépe; és az õ Bátyjai, és az õ Atyjának Háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat Hagyták a Gósen földén.

9  Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.

10  Mikor Eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon Túl van, nagy és keserves Sírással Sírának ott. József pedig hét napig Gyászolá az õ Atyját.

11  És Láták az Ország lakosai, a Kanaán népe azt a Gyászt Atád szérûjénél, és Mondának: Keserves Gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon Túl van.

12  Aképen cselekedének azért Jákóbbal az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.

13  Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek Barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre Való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.

14  És visszatére József Égyiptomba, õ és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ Atyjának temetésére, Minekutána eltemette az õ Atyját.

15  A mint Láták József Bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt Mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.

16  Izenetet küldének azért Józsefhez, Mondván: A te Atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, Mondván:

17  Így Szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, Bocsásd meg a te Atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert Gonoszúl cselekedtek te ellened. Most azért Bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te Atyád Istenét Szolgálják. József pedig Sír vala, mikor ezt Mondák néki.

18  Járulának pedig õ Hozzá az õ testvérei is, és Leborúlának elõtte és Mondának: Ímé mi a te Szolgáid vagyunk.

19  József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten Gyanánt vagyok-é én?

20  Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt Jóra gondolta Fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

21  Most Annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És Megvígasztalá õket és Szívökre beszéle.

22  József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ Atyjának Házanépe. És éle József Száz Tíz esztendeig.

23  És Látá József Efraimtól harmad ízen Való fiait. Manasse Fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

24  És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonynyal Meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

25  És megesketé József Izráel fiait, Mondván: Mikor az Isten titeket bizonynyal Meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.

26  És meghala József Száz Tíz esztendõs Korában, és Bebalzsamozák, és Koporsóba tevék Égyiptomban.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23