1 Mózes 50
1 József pedig az õ atyja Orczájára Borúla és Siránkozék felette és Csókolgatá õt.
2 És Megparancsolá József az õ Szolgáinak, az orvosoknak, hogy Balzsamozzák be az õ Atyját; és Bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a Bebalzsamozás napjai, Siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.
4 És Elmúlának az õ Siratásának napjai, és Szóla József a Faraó Házanépéhez, Mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, Szóljatok kérlek a Faraónak, Mondván:
5 Az én Atyám engem megesketett Mondván: Ímé én meghalok; az én Síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most Hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én Atyámat, Azután visszatérek.
6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te Atyádat, a mint megesketett téged.
7 Elméne azért József, hogy az õ Atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó Szolgái, az õ Házának vénei és Égyiptom földének minden vénei,
8 Józsefnek is egész Háznépe; és az õ Bátyjai, és az õ Atyjának Háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat Hagyták a Gósen földén.
9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
10 Mikor Eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon Túl van, nagy és keserves Sírással Sírának ott. József pedig hét napig Gyászolá az õ Atyját.
11 És Láták az Ország lakosai, a Kanaán népe azt a Gyászt Atád szérûjénél, és Mondának: Keserves Gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon Túl van.
12 Aképen cselekedének azért Jákóbbal az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek Barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre Való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.
14 És visszatére József Égyiptomba, õ és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ Atyjának temetésére, Minekutána eltemette az õ Atyját.
15 A mint Láták József Bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt Mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.
16 Izenetet küldének azért Józsefhez, Mondván: A te Atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, Mondván:
17 Így Szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, Bocsásd meg a te Atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert Gonoszúl cselekedtek te ellened. Most azért Bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te Atyád Istenét Szolgálják. József pedig Sír vala, mikor ezt Mondák néki.
18 Járulának pedig õ Hozzá az õ testvérei is, és Leborúlának elõtte és Mondának: Ímé mi a te Szolgáid vagyunk.
19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten Gyanánt vagyok-é én?
20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt Jóra gondolta Fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
21 Most Annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És Megvígasztalá õket és Szívökre beszéle.
22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ Atyjának Házanépe. És éle József Száz Tíz esztendeig.
23 És Látá József Efraimtól harmad ízen Való fiait. Manasse Fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonynyal Meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25 És megesketé József Izráel fiait, Mondván: Mikor az Isten titeket bizonynyal Meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.
26 És meghala József Száz Tíz esztendõs Korában, és Bebalzsamozák, és Koporsóba tevék Égyiptomban.