1 Mózes 32
1 Jákób Tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.
2 És monda Jákób mikor azokat Látja vala: Isten Tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
3 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ Bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe,
4 És parancsola azoknak Mondván: Így Szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te Szolgád Jákób: Lábánnál Tartózkodtam és idõztem mind ekkorig.
5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, Szolgáim és Szolgálóim, azért Híradásúl követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet Találjak szemeid elõtt.
6 És megtérének Jákóbhoz a követek, Mondván: Elmentünk vala a te Atyádfiához Ézsaúhoz, és Már jön is elõdbe, és Négyszáz férfi van vele.
7 Igen Megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre Osztá.
8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt Levágja, a Hátramaradt sereg Megszabadúl.
9 És monda Jákób: Óh én Atyámnak Ábrahámnak Istene, és én Atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt Mondád nékem: Térj vissza Hazádba, a te Rokonságod közé, s Jól tészek veled:
10 Kisebb vagyok minden te Jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te Szolgáddal cselekedtél: mert csak Pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én Bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és Levág engem, az Anyát a fiakkal egybe.
12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén Jól tészek te veled, és a te magodat Olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem Számláltathatik Sokasága miatt.
13 És ott Hála azon éjjel: és Választa Abból, a mi kezénél vala, Ajándékot Ézsaúnak az õ Bátyjának:
14 Kétszáz kecskét, és Húsz bakot; Kétszáz juhot, és Húsz kost;
15 Harmincz Szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és Tíz tulkot: Húsz nõstény szamarat, és Tíz Szamár vemhet.
16 És Szolgái kezébe Adá, minden Nyájat külön-külön, és monda az õ Szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok Nyáj és Nyáj között.
17 És parancsola az elsõnek, Mondván: Ha az én Bátyám Ézsaú Elõtalál és megkérdez téged, Mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elõtted?
18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; Ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is jön Utánunk.
19 Ugyanazt Parancsolá a Másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a Nyájak Után mennek vala, Mondván: Ilyen Szóval Szóljatok Ézsaúnak, mikor vele Találkoztok.
20 Ezt is Mondjátok: Ímé Jákób a te Szolgád Utánunk jõ; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem õt az Ajándékkal, mely elõttem megy, és Azután leszek szembe vele, Talán kedves lesz személyem elõtte.
21 Elõlméne Tehát az Ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél Hála.
22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két Szolgálóját, és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.
23 Vevé Hát azokat és átköltözteté a Vízen, Azután átköltözteté mindenét valamije vala.
24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy Férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
25 A ki mikor Látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté Csípõjének Forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób Csípõjének Forgócsontja a vele Való Tusakodás közben.
26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem Bocsátlak el téged, Míg meg nem áldasz engemet.
27 És monda néki: Mi a te neved? És õ Mondá: Jákób.
28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik Ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.
29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És Megáldá õt ott.
30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert Látám az Istent Színrõl Színre, és megszabadult az én lelkem.
31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig Sántít vala Csípõjére.
32 Azért nem eszik Izráel fiai a Csípõ Forgócsontjának Inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób Csípõje Forgócsontjának Inahúsa.