«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

1 Mózes 29

1  Jákób Azután Lábára kelvén, elméne a napkeletre Lakók földére.

2  És Látá, hogy ímé egy Kút van a mezõben, és hogy ott Három falka juh hever vala. Mert Abból a Kútból Itatják vala a Nyájakat; de a Kútnak Száján nagy kõ vala:

3  Mikor pedig ott valamennyi Nyáj összeverõdik, Elgördítik a követ a Kút Szájáról és Megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a Kút Szájára.

4  És monda nékik Jákób: Honnan Valók vagytok Atyámfiai? És Mondának: Háránból Valók vagyunk.

5  És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor Fiát? s azok felelének: Ismerjük.

6  Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok Mondának: Egészségben van, és az õ Leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.

7  És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a Marhát: Itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.

8  Azok pedig felelének: Nem tehetjük Míg valamennyi Nyáj össze nem verõdik, és el nem Gördítik a követ a Kút Szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9  Még beszélget vala velök, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.

10  S lõn, a mint Meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja Bátyjának Leányát, és Lábánnak az õ anyja Bátyjának juhait, odalépett Jákób és Elgördíté a követ a Kút Szájáról, és Megitatá Lábánnak az õ anyja Bátyjának juhait.

11  És Megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy Felszóval Síra.

12  S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ Atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és Megmondá az õ Atyjának.

13  És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ Húga Fiának Hírét Hallá, eleibe futa, megölelé és Megcsókolá õt, és bevivé az õ Házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

14  És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És Nála lakék egy Hónapig,

15  És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen Szolgálj-é engem azért, hogy Atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

16  Vala pedig Lábánnak két Leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kissebbiknek neve Rákhel.

17  Leának pedig gyenge szemei Valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.

18  Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kissebbik Leányodért.

19  És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem Másnak adjam õt, maradj én Nálam.

20  Szolgála Tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak Néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.

21  És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be Hozzá.

22  És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

23  Estve pedig vevé az õ Leányát Leát, és bevivé Hozzá, a ki beméne õ Hozzá.

24  És Lábán az õ Szolgálóját Zilpát, Szolgálóúl Adá az õ Leányának Leának.

25  És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért Szolgáltalak-é én tégedet? Miért Csaltál meg engem?

26  Lábán pedig monda: Nem Szokás Nálunk, hogy a kissebbiket oda Adják a nagyobbik elõtt.

27  Töltsd ki ennek hetét, Azután amazt is néked adjuk a Szolgálatért, melylyel majd Szolgálsz Nálam még Más hét esztendeig.

28  Jákób Tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki Adá Rákhelt, az õ Leányát feleségûl.

29  És Adá Lábán az õ Leányának Rákhelnek, az õ Szolgálóját Bilhát, hogy néki Szolgálója legyen.

30  És beméne Rákhelhez is, és Inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és Szolgála õ Nála még Más hét esztendeig.

31  És Meglátá az Úr Lea megvetett Voltát, és Megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.

32  Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én Nyomorúságomat; most Már szeretni fog engem az én férjem.

33  Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

34  És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most Már ragaszkodni fog Hozzám az én férjem, mert Három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.

35  És ismét teherbe esék, és fiat szûle és Mondá: Most Már Hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23