Efézusiakhoz 4
1 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy Járjatok úgy, mint illik Elhívatástokhoz, melylyel Elhívattatok,
2 Teljes Alázatossággal és Szelídséggel, Hosszútûréssel, elszenvedvén Egymást szeretetben,
3 Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4 Egy a test és egy a Lélek, miképen Elhívatástoknak egy reménységében Hívattatok el is;
5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és Mindnyájatokban Munkálkodik.
7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott Ajándéknak mértéke szerint.
8 Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a Magasságba foglyokat vitt fogva, és adott Ajándékokat az embereknek.
9 (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene Mást, mint hogy elõbb le is Szállott a föld Alsóbb részeire?
10 A ki Leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11 És Õ adott némelyeket Apostolokúl, némelyeket Prófétákúl, némelyeket Evangyélistákul, némelyeket pedig Pásztorokúl és Tanítókúl:
12 A szentek Tökéletesbbítése Czéljából Szolgálat Munkájára, a Krisztus testének Építésére:
13 Míg eljutunk Mindnyájan az Isten Fiában Való hitnek és az Õ megismerésének egységére, érett Férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedõ kornak mértékére:
14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova Hány a hab és hajt a Tanításnak Akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés Ravaszságához Való Csalárdság által;
15 Hanem az Igazságot követvén szeretetben, mindenestõl fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16 A kibõl az egész test, szép renddel Egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Õ segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint Való Munkássággal Teljesíti a testnek nevekedését a maga Fölépítésére szeretetben.
17 Ezt mondom Annakokáért és Bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne Járjatok úgy, mint egyéb Pogányok is Járnak az õ elméjöknek Hiábavalóságában,
18 Kik értelmökben Meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a Tudatlanság miatt, mely az õ Szívök keménysége miatt van bennök;
19 Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a Bujálkodásra Adták, minden Tisztátalanságnak nagy nyereséggel Való cselekedésére.
20 Ti pedig nem így Tanultátok a Krisztust;
21 Ha ugyan Õt megértettétek és Õ benne Megtaníttattatok, úgy a mint az Igazság a Jézusban:
22 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint Való ó embert, mely meg van romolva a Csalárdság Kívánsága miatt;
23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,
24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett Igazságban és Valóságos szentségben.
25 Azért levetvén a Hazugságot, Szóljatok Igazságot, kiki az õ Felebarátjával; mert Egymásnak tagjai vagyunk.
26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;
27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.
28 A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem Inkább Munkálkodjék, cselekedvén az õ kezeivel azt, a mi Jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõnek.
29 Semmi rothadt beszéd a ti Szátokból ki ne Származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges Építésre, hogy áldásos legyen a Hallgatóknak.
30 És meg ne Szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes Váltságnak Napjára.
31 Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és Lárma és Káromkodás kivettessék közûletek minden Gonoszsággal együtt;
32 Legyetek pedig Egymáshoz Jóságosak, irgalmasok, megengedvén Egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.