5 Mózes 33
1 Ez pedig az áldás, a melylyel Megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ Halála elõtt.
2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyrõl jött és Szeirbõl Támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, Tízezer szent közûl jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala Számukra.
3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te Lábaidhoz, és Hallgatják a te beszédeidet.
4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségûl Jákób községének.
5 És Király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.
6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és Száma legyen embereinek.
7 Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda Szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy Segítsége az õ Szorongatói ellen.
8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit Megkísértél Masszában, a kivel perbe Szálltál Mériba vizeinél.
9 A ki azt mondta az õ Atyjáról és Anyjáról:nem Láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert Megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.
10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te Orczád elé, és Égõáldozatot a te Oltárodra.
11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének Munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a Reá Támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!
12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ Vállai között lakik.
13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;
14 A nap érlelte Drága terméssel, és a hold sarjasztotta Drágaságokkal;
15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok Drágaságaival;
16 A földnek Drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban Lakozónak Jó kedve Szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közûl Kiválasztottnak Koponyájára!
17 Tehenének elsõ Fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim Tízezrei és Manasse ezrei.
18 És Zebulonról monda: örvendj Zebulon a te kimenetedben, és te Issakhár a te Sátraidban.
19 Népeket Hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét Szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.
20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény Oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és Koponyát.
21 Az elejét nézte ki Magának, mert ott volt elrejtve a Törvényadó Osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak Igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.
22 És Dánról monda: Dán Oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.
23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak Jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.
24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa Lábát olajban.
25 Vas és réz legyenek a te Záraid; és élteden át tartson erõd.
26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken Száguld Segítségedre, és fenségében a felhõkön.
27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
28 És Bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób Forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.
29 Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te Segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.