5 Mózes 31
1 És méne Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2 Monda pedig nékik: Száz és Húsz esztendõs vagyok ma, nem Járhatok többé ki és be; az Úr pedig azt Mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3 Az Úr, a te Istened maga megy át elõtted, õ Pusztítja el e nemzeteket elõtted, hogy Bírjad õket; Józsué az, a ki átmegy elõtted, a mint megmondotta az Úr.
4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Oggal az Emoreusok Királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket Elpusztított vala.
5 Ha azért elõtökbe adja õket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
6 Legyetek erõsek és Bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem Hágy téged.
7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei elõtt: Légy erõs és Bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felõl megesküdt az Úr az õ Atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségûl.
8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem Hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9 És Megírá Mózes e törvényt, és Adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik Hordozzák az Úr szövetségének Ládáját, és Izráel minden vénjének.
10 És Megparancsolá nékik Mózes, Mondván: A hetedik esztendõ végén, az elengedés esztendejének idejében, a Sátorok innepén;
11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr elõtt, a te Istened elõtt azon a helyen, a melyet Kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel elõtt fülök Hallására.
12 Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belõl van, hogy Hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és Tartsák meg és Teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13 És az õ fiaik is, a kik nem Tudják még, Hallják és Tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a Míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy Bírjátok azt.
14 Monda Azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; Hívd elõ Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek Sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és Felállának a gyülekezet Sátorában.
15 És megjelenék az Úr a Sátorban, felhõoszlopban, és Megálla a felhõoszlop a Sátor Nyílása felett.
16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te Atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek Után Jár és Paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és Elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.
17 De felgerjed az én haragom õ ellene azon a napon, és elhagyom õt, és elrejtem az én Orczámat õ elõle, hogy megemésztessék. És mikor Utóléri a sok baj és Nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18 Én pedig Valóban elrejtém az én Orczámat azon a napon az õ minden Gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy Más istenekhez fordult.
19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és Tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt Szájokba, hogy legyen nékem ez ének Bizonyságúl az Izráel fiai ellen.
20 Mert beviszem õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem az õ Atyáinak, a téjjel és mézzel Folyó földre; és eszik, Jóllakik és Meghízik, Azután pedig Más istenekhez Fordúl, és azoknak Szolgál, és Meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21 Mikor pedig Utóléri õt a sok baj és Nyomorúság: akkor Szóljon ez az ének elõtte Bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az õ Maradékának Szájából), mert tudom az õ Gondolatát, a mely szerint cselekszik Már most is, minekelõtte bevinném õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem vala.
22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és Megtanítá arra Izráel fiait.
23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún Fiának, és monda: Légy erõs és Bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24 Mikor pedig teljesen és mind végig Beírta Mózes e törvény ígéit a könyvbe:
25 Parancsola Mózes a Lévitáknak, a kik Hordozzák vala az Úr szövetségének Ládáját, Mondván:
26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek Szövetségládája Oldalához, és legyen ott ellened Bizonyságúl;
27 Mert én ismerem a te Pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, Pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel Inkább Halálom Után?
28 Gyûjtsétek én Hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti Elõljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az õ füleik Hallására, és hadd Hívjam Bizonyságúl ellenök a mennyet és földet.
29 Mert tudom, hogy Halálom Után mind Inkább-Inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és Utólér majd titeket a veszedelem a késõbbi idõben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei elõtt, Bosszantván õt kezeiteknek Csinálmányával.
30 Azután Elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle Hallására ez éneknek ígéit, mind végig.