Apostolok 3
1 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az Imádkozásnak órájára, kilenczre.
2 És hoznak vala egy embert, ki az õ Anyjának méhétõl fogva Sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom Kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen Alamizsnát Azoktól, a kik bemennek a templomba.
3 Ez mikor Látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük Alamizsnát.
4 Péter pedig mikor szemeit Reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi Reánk!
5 Az Annakokáért figyelmez vala Reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük.
6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a Názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és Járj!
7 És õt jobbkezénél fogva felemelé: és azonnal megerõsödének az õ Lábai és Bokái.
8 És felszökvén, Megálla és Jár vala, és beméne õ velök a templomba, Járkálva és szökdelve és Dícsérve az Istent.
9 És Látá õt az egész nép, hogy Jár és Dícséri az Istent:
10 És megismerék õt, hogy õ volt az, a ki Alamizsnáért ûlt a templomnak Ékes-Kapujában; és megtelének Csodálkozással és azon Való álmélkodással, a mi történt vala õ vele.
11 Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a Sánta, a ki Meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta õ Hozzájok a Tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.
12 Mikor pedig ezt Látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit Csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi Reánk, mintha tulajdon erõnkkel vagy Jámborságunkkal Míveltük volna azt, hogy az Járjon?
13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi Atyáinknak Istene Megdicsõítette az õ Fiát, Jézust, kit ti Elárulátok, és Megtagadátok Pilátus elõtt, noha õ úgy ítélt, hogy Elbocsátja.
14 Ti pedig azt a szentet és igazat Megtagadátok és Kívánátok, hogy a gyilkos ember Bocsáttassék el néktek,
15 Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten Feltámasztott a Halálból, minek mi vagyunk Bizonyságai.
16 És az õ nevében Való hit által Erõsítette meg az õ neve ezt, a kit Láttok és ismertek; és a hit, mely õ általa van, adta néki ezt az épséget Mindnyájan a ti szemetek Láttára.
17 De most, Atyámfiai, tudom, hogy Tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.
18 Az Isten pedig, a mikrõl eleve megmondotta minden õ Prófétájának Szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.
19 Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bûneitek, hogy így eljõjjenek a felüdülés idei az Úrnak Színétõl,
20 És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek elõre hirdettetett,
21 Kit az égnek kell Magába fogadnia mind az idõkig, Míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikrõl Szólott az Isten minden õ szent Prófétájának Szája által eleitõl fogva.
22 Mert Mózes ezt mondotta az Atyáknak: Prófétát Támaszt néktek az Úr, a ti Istentek a ti Atyátokfiai közûl, mint engem; azt Hallgassátok mindenben, a mit csak Szólánd néktek.
23 Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem Hallgatánd arra a Prófétára, ki fog írtatni a nép közûl.
24 De a Próféták is Mindnyájan Sámueltõl és a következõktõl fogva, a kik csak Szóltak, e Napokról jövendöltek.
25 Ti vagytok a Prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi Atyáinkkal, Mondván Ábrahámnak: És a te magodban Megáldatnak a földnek nemzetségei Mindnyájan.
26 Az Isten az õ Fiát, Jézust elsõ sorban néktek Támasztván, elküldé õt, hogy Megáldjon titeket, mindegyõtöket Megtérítvén bûneitekbõl.