Apostolok 2

1  És mikor a pünkösd napja eljött, Mindnyájan egyakarattal együtt Valának.

2  És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen Zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész Házat, a hol ûlnek vala.

3  És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és ûle mindenikre azok közûl.

4  És megtelének Mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének Szólni Más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik Szólniok.

5  Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben Zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közûl, melyek az ég alatt vannak.

6  Minekutána pedig ez a Zúgás lõn, egybegyûle a Sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén Hallá õket Szólni.

7  Álmélkodnak pedig Mindnyájan és Csodálkoznak vala, Mondván Egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek Mindnyájan, a kik Szólnak?

8  Mimódon halljuk Hát õket, kiki közûlünk a Saját nyelvén, a melyben születtünk?

9  Párthusok és médek és Elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,

10  Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának Tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a Római jövevények, mind Zsidók, mind prozelitusok,

11  Krétaiak és arabok, halljuk a mint Szólják a mi nyelvünkön az Istennek Nagyságos dolgait.

12  Álmélkodnak vala pedig Mindnyájan és zavarban Valának, Egymásnak ezt Mondván: Vajjon mi akar ez lenni?

13  Mások pedig Csúfolódva Mondának: Édes Bortól részegedtek meg.

14  Péter azonban Elõállván a tizenegygyel, felemelé Szavát, és Szóla nékik: Zsidó férfiak és Mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!

15  Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;

16  Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel Prófétától:

17  És lészen az Utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és Prófétálnak a ti fiaitok és Leányaitok, és a ti ifjaitok Látásokat Látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.

18  És épen az én Szolgáimra és az én Szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembõl, és Prófétálnak.

19  És tészek Csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését.

20  A nap sötétséggé Változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja.

21  És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét Segítségül Hívja, megtartatik.

22  Izráelita férfiak, Halljátok meg e beszédeket: A Názáreti Jézust, azt a Férfiút, a ki Istentõl Bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is Tudjátok,

23  Azt, a ki Istennek elvégezett Tanácsából és rendelésébõl adatott Halálra, Megragadván, gonosz kezeitekkel Keresztfára Feszítve megölétek:

24  Kit az Isten Feltámasztott, a Halál Fájdalmait Megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki Attól fogvatartatnia.

25  Mert Dávid ezt mondja õ Róla: Magam elõtt Láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne Tántorodjam.

26  Annakokáért örvendezett az én Szívem, és Vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

27  Mert nem hagyod az én lelkemet a Sírban, és nem engeded, hogy a te szented Rothadást Lásson.

28  Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te Orczád elõtt.

29  Atyámfiai férfiak, szabad Nyilvánszólanom ti elõttetek Dávid Pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ Sírja mind e mai napig Minálunk van.

30  Próféta lévén azért, és Tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl Támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ Királyi székibe,

31  Elõre Látván ezt, Szólott a Krisztus Feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a Sírban, sem az õ teste Rothadást nem Látott.

32  Ezt a Jézust Feltámasztotta az Isten, minek mi Mindnyájan Tanúbizonyságai vagyunk.

33  Annakokáért az Istennek jobbja által Felmagasztaltatván, és a Megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most Láttok és hallotok.

34  Mert nem Dávid ment fel a Mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,

35  Míglen vetem a te ellenségeidet Lábaid Alá Zsámolyúl.

36  Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész Háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti Megfeszítettetek.

37  Ezeket pedig mikor Hallották, Szívökben megkeseredének, és Mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, Atyámfiai, férfiak?

38  Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek Bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek Ajándékát.

39  Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak Elhív Magának az Úr, a mi Istenünk.

40  Sok egyéb beszéddel is Buzgón kéri és inti vala õket, Mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtõl!

41  A kik azért örömest vevék az õ beszédét, megkeresztelkedének; és Hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy Háromezer lélek.

42  És foglalatosok Valának az apostolok Tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.

43  Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok Csudát és jelt tesznek vala.

44  Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt Valának, és mindenük köz vala;

45  És Jószágukat és Marháikat Eladogaták, és Szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.

46  És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve Házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta Szívvel,

47  Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet Találva. Az Úr pedig minden napon Szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.