Apostolok 16
1 Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timotheus nevû Tanítvány, egy Hívõ Zsidó asszonynak, de görög Atyának fia;
2 Kirõl Jó Bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikoniumban levõ atyafiak.
3 Ezt Pál Magával Akará vinni; és vévén, körûlmetélé õt a Zsidókért, kik azokon a helyeken Valának: mert ismerték Mindnyájan az õ Atyját, hogy görög volt.
4 És a mint általmentek a Városokon, Meghagyák nékik, hogy Tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levõ apostolok és vének.
5 A gyülekezetek azért erõsödének a hitben, és Gyarapodának Számban naponként.
6 Eljárván pedig Frigiát és Galácia Tartományát, mivelhogy Eltiltatának a Szent Lélektõl, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,
7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté õket a Lélek.
8 Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
9 És azon az Éjszakán Látás jelenék meg Pálnak: egy Macedón Férfiú állt elõtte, kérvén õt és ezt mondva: Jer által Macedoniába, és légy Segítségül nékünk!
10 Mihelyt pedig a Látást Látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedoniába, megértvén, hogy oda Hívott minket az Úr, hogy azoknak Prédikáljuk az evangyéliomot.
11 Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és Másnap Neápolisba;
12 Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének elsõ Gyarmatvárosa. És ebben a Városban töltöttünk Néhány napot.
13 És szombatnapon kimenénk a Városon Kívül egy Folyóvíz mellé, hol az Imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyûlt asszonyokkal.
14 És egy Lidia nevû, Thiatira Városbeli Bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata Reánk. Ennek az Úr Megnyitá Szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.
15 Mikor pedig megkeresztelkedék mind Háznépével egybe, kére minket, Mondván: Ha az Úr Hívének ítéltetek engem, jertek az én Házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.
16 Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy Szolgálóleányka jöve elõnkbe, kiben Jövendõmondásnak lelke vala, ki az õ urainak nagy hasznot hajta Jövendõmondásával.
17 Ez követvén Pált és minket, Kiált vala, Mondván: Ezek az emberek a Magasságos Istennek Szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.
18 Ezt pedig több napon át Mívelte. Pál azonban Megbosszankodván, és Hátrafordulván, Mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belõle. És kiméne abban az órában.
19 Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, Vonák a piaczra a Hatóságok elé.
20 És odavezetvén õket a Bírákhoz, Mondának: Ezek az emberek Zsidó létükre Megháborítják a mi Városunkat.
21 És olyan Szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy Rómaiak vagyunk.
22 És velök egyben Feltámada a Sokaság õ ellenök. A Bírák pedig letépetvén Ruháikat, megvesszõzteték õket.
23 És Miután sok ütést mértek Rájok, tömlöczbe veték õket, megparancsolva a Tömlöcztartónak, hogy gondosan õrizze õket.
24 Ki ilyen parancsolatot vévén, veté õket a belsõ tömlöczbe, és Lábaikat Kalodába Szorítá.
25 Éjféltájban pedig Pál és Silás Imádkozván, énekkel Dicsõíték az Istent. A foglyok pedig Hallgatják vala õket.
26 És hirtelen nagy Földindulás lõn úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal Megnyílának az Ajtók mind, és Mindnyájoknak a bilincsei Feloldódának.
27 Fölserkenvén pedig a Tömlöcztartó, és Látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg Akará Magát ölni, azt Gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
28 Pál azonban nagy Fenszóval Kiálta, Mondván: Semmi Kárt ne tégy magadban; mert Mindnyájan itt vagyunk!
29 Az pedig Világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
30 És Kihozván õket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?
31 Azok pedig Mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te Házadnépe!
32 És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az õ Házánál Valának.
33 És az Magához vévén õket az Éjszakának azon órájában, Megmosá az ütésektõl; és megkeresztelkedék azonnal õ és az övéi Mindnyájan.
34 És bevivén õket Házába, asztalt Teríte nékik, és egész Háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
35 Mikor pedig megvirradt, a Bírák elküldék a Poroszlókat, Mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
36 A Tömlöcztartó pedig Tudtára Adá e szavakat Pálnak: A Bírák ide küldöttek, hogy Bocsássalak el titeket; most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
37 Pál pedig monda nékik: Megvesszõztek minket Nyilvánosan, ítélet nélkül, holott Római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek; és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jõjjenek õk maguk és vezessenek ki minket.
38 A Poroszlók pedig Megmondák a Bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor Meghallották, hogy Rómaiak,
39 És odamenvén, megkérlelék õket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a Városból.
40 Kijövén pedig a tömlöczbõl, bemenének Lidiához; és mikor Látták az atyafiakat, Vígasztalák õket, és Eltávozának.