2 Sámuel 11

1  Lõn pedig az esztendõ Fordulásakor, mikor a Királyok hadba szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az õ Szolgáit õ vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és Megszállják Rabba Városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.

2  És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid az õ ágyából, és a Királyi palota tetején Sétála: Láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala.

3  És elkülde Dávid, és Tudakozódék az asszony felõl, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak Leánya, a Hitteus Uriás felesége?

4  Akkor követeket külde Dávid, és Elhozatá õt; ki beméne õ Hozzá, és vele Hála, mikor az õ Tisztátalanságából megtisztult; és Annakutána visszaméne az õ Házához.

5  És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen Szóval: Teherbe estem!

6  Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd haza Hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.

7  Mikor pedig eljutott Uriás õ Hozzá, megkérdé õt Dávid Joábnak békessége felõl, a népnek békessége felõl és a harcz Folyása felõl.

8  Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg Lábaidat; kimenvén pedig Uriás a Király Házából, a Király Ajándékot külde Utána.

9  Uriás azonban lefeküvék a Királyi palota Bejárata elõtt az õ Urának minden Szolgáival, és nem méne a maga Házához.

10  És megjelenték Dávidnak, Mondván: Nem ment le Uriás az õ Házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te Házadhoz?

11  Felele Uriás Dávidnak: Az Isten Ládája, Izráel és Júda nemzetsége Sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak Szolgái a nyilt mezõn Táboroznak: hogy mennék én be az én Házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel Háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem Mívelem azt!

12  Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap Elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és Más napra kelve is.

13  Ennekutána Hivatá õt Dávid, és õ vele evék és ivék, és Lerészegíté õt, és kiméne estve aludni az õ ágyára, az õ Urának Szolgáival együtt, de Házához nem méne Alá.

14  Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.

15  Írá pedig a levélben, Mondván: Állassátok Uriást legelõl, a hol a harcz leghevesebb és Háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.

16  Lõn azért, hogy mikor Ostromlá Joáb a Várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erõs vitézek vannak.

17  Kijövén azért a Városbeli nép, Megharczolának Joábbal, és Elhullának egyesek a nép közûl, Dávid Szolgái közûl, és a Hitteus Uriás is meghala.

18  Követet külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész Lefolyását.

19  És Megparancsolá a követnek, Mondván: Ha az ütközetnek egész Lefolyását teljesen elõadtad a Királynak,

20  És ha a Király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a Városhoz harczolni? Avagy nem Tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a Kõfalról?

21  Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset Fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a Kõfalról egy malomkõdarabbal és meghala Tébesben? Azért miért mentetek közel a kõfalhoz? Akkor mondd meg: A te Szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.

22  Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel Megbízta volt õt Joáb.

23  És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erõt vettek felettünk, és a mezõre kijöttek ellenünk, de mi visszaûztük õket a kapu Bejáratáig;

24  Azonban a Kõfalról lövöldözének a nyilasok a te Szolgáidra, és a Király Szolgái közûl egyesek meghaltak; és a te Szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.

25  Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne Bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint Mást. Fokozzad azért Támadásodat a Város ellen, hogy Elpusztítsad azt. Így biztasd õt.

26  Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az õ férje, és Siratá az õ férjét.

27  És mikor a Gyászolásnak ideje eltelt, érette külde Dávid és Házába viteté õt és lõn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog nem tetszék az Úrnak.