2 Krónika 33
1 Tizenkét esztendõs vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt a Pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött vala.
3 Mert a magaslatokat ismét Megépíté, a melyeket Ezékiás az õ atyja azelõtt elrontott vala, és Oltárokat emele Baálnak, Aserákat is Plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és Szolgála azoknak.
4 Sõt az Úr Házában is Építe Oltárokat, a melyrõl az Úr mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.
5 És Építe Oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr Házának mindkét pitvariban.
6 És fiait átvitte a tûzön a Hinnom fiainak völgyében; és az idõnek Forgására ügyelt, Jövendõmondásokat, Varázslásokat és szemfényvesztéseket ûzött, ördöngösöket és Jövendõmondókat szerzett, és sok Gonoszságot cselekedett az Úr szemei elõtt, hogy õt haragra Indítaná.
7 A faragott Bálványt, a melyet Csináltatott vala, az Úr Házában állítá fel, a melyrõl azt Mondá az Isten Dávidnak, és az õ Fiának Salamonnak: E Házban és Jeruzsálemben, a melyet Választottam az Izráel minden nemzetségei közûl, helyheztetem az én nevemet mindörökké;
8 És nem ûzöm ki az Izráelt e földrõl, melyet adtam volt a ti Atyáitoknak; de csak úgy, ha õk is mind Megtartándják, a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket s ítéleteket;
9 De Manasse Elcsábítá Júdát és Jeruzsálem Lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a Pogányok, a kiket az Úr Kigyomlált volt az Izráel fiai elõl.
10 És noha Megszólította az Úr Manassét és az õ népét; de nem figyelmezének Reá.
11 Reájok Hozá azért az Úr az Assiriabeli Király seregének vezéreit, a kik Manassét Megfogák és vasba vervén, megkötözék õt két Lánczczal, és Babilóniába vivék.
12 Mikor pedig nagy Nyomorúságban volna, Fohászkodék az Úrhoz az õ Istenéhez, és teljesen Megalázta Magát az õ Atyáinak Istene elõtt.
13 És könyörögvén Hozzá, megkegyelmeze néki, és Meghallgatván könyörgését, Visszahozá õt Jeruzsálembe, az õ Országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.
14 Ezek Után a Dávid Városának külsõ Kõfalát Felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a Halkapú bemeneteléig; Ofelt is körûlvéteté magas Kerítéssel, és Júdának minden Megerõsített Városaiba seregvezéreket helyeze.
15 És Eltávolítá az idegen isteneket és a Bálványt az Úr Házából, és minden Oltárt, a melyet az Úr Házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, Kihányatá azokat a Városon kivûl.
16 És Megépíté az Úr Oltárát, és áldozék rajta Hálaadó és Dicsõítõ áldozatokkal, és Megparancsolá Júdának, hogy Szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.
17 Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az õ Istenének.
18 Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez Való könyörgése, a Próféták intése, a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében Szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel Királyainak dolgai között.
19 Az õ könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az õ minden bûne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat Épített volt, s Aserákat és Bálványokat állított fel, minekelõtte Megalázta volna Magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.
20 És meghala Manasse az õ Atyáival, és eltemeték õt az õ Házában; és uralkodék Amon, az õ fia helyette.
21 Huszonkét esztendõs vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
22 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miként az õ atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama Bálványoknak, a melyeket az õ atyja Manasse Csináltatott, és azoknak Szolgál vala.
23 Meg sem Alázá Magát az Úr elõtt, mint az õ atyja Manasse Megalázta Magát; hanem még Sokasítá Amon a bûnt.
24 Pártot ütének pedig az õ Szolgái õ ellene, és õt Saját Házában megölék.
25 A föld népe pedig Levágá mindazokat, a kik Amon Király ellen Pártot ütének, és Királylyá tevé a föld népe Jósiást az õ Fiát helyette.