2 Krónika 30
1 És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sõt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr Házához Jeruzsálembe, hogy Megtartanák a Páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.
2 És Tanácsot tarta a Király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a Második Hónapban Tartsák meg a Páskhát.
3 Mert azt akkor nem Tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellõ Számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.
4 És e dolog igen tetszék mind a Királynak, mind az egész gyülekezetnek.
5 Elhatározták Tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jõjjenek Jeruzsálembe Páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert Már Régóta nem Tartották meg úgy, a mint megiratott.
6 Elmenének azért a Híradók a Király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a Király Parancsolatjából ezt Mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s õ is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli Királyok kezétõl.
7 És ne legyetek olyanok, mint a ti Atyáitok és Atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az Úr ellen, Atyáik Istene ellen és Elpusztította õket, a mint ti magatok Látjátok.
8 Most azért meg ne Keményítsétek nyakatokat, mint a ti Atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az õ szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul Rólatok haragja.
9 Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti Atyátokfiai és fiaitok kegyelmet Találnak Azoknál, a kik õket Fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem Fordítja el Orczáját tõletek, ha õ Hozzá megtéréndetek.
10 Mikor pedig a Híradók Városról-Városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és Csúfolják vala õket;
11 Mindazáltal némelyek az Áser, Manassé és a Zebulon nemzetségébõl Megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.
12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, Adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a Király Parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.
13 Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a Kovásztalan kenyerek ünnepét Megtartsák a Második Hónapban; igen nagy gyülekezet vala.
14 És felkelének, és Elronták az Oltárokat, a melyek Jeruzsálemben Valának, és a füstölõ Oltárokat is mind Elronták, és a Kidron Patakába Hányták.
15 És megölék a Páskhabárányt a Második Hónak tizennegyedik Napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és Égõáldozatokat vittek az Úr Házába;
16 És kiki álla az õ helyére az õ Szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébõl.
17 Minthogy pedig igen sokan Valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a Páskhabárány megölésével Foglalkozának azokért, a kik Tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;
18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manassé, Izsakhár és Zebulon nemzetségébõl, nem szentelték meg magokat, Mindazáltal megevék a Páskhabárányt, nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, Mondván: A kegyes Úr Tisztítsa meg azt;
19 Mindenkit, a ki Szívét Elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az õ Atyái Istenét, ha nem a szentségnek Tisztasága szerint is.
20 És Meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.
21 Megtartották Tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben Találtatának, a Kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és Dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ Szerszámokkal.
22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és Jóindulattal Valának az Úr Iránt. És ünnepi Lakomát tartottak hét napon át, áldozván Hálaadó-áldozatokkal, és Dícsérvén az Urat, Atyáik Istenét.
23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el Vígasságban;
24 Mert Ezékiás, a Júda Királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is Adának a gyülekezetnek ezer tulkot és Tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.
25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában Lakozók.
26 És volt nagy Vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel Királyának, Dávid Fiának idejétõl fogva nem volt ehhez Hasonló ünnep Jeruzsálemben.
27 Ezek Után Felállának a papok és a Léviták, és Megáldák a gyülekezetet; és Meghallgatásra Talált az õ szavok, és felhata az õ könyörgésök mennybe az Isten szetséges lakhelyébe.