«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »

2 Krónika 19

1  Megtére pedig Jósafát a Júda Királya az õ Házához Jeruzsálembe békével.

2  És eleibe méne Jéhu Próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát Királynak: Avagy az istentelennek kellett-é Segítségûl lenned, és az Úrnak gyûlölõit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened.

3  Mindazáltal némi Jó dolog Találtatott benned, hogy e földrõl Kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat.

4  És Jósafát egy ideig Jeruzsálemben Tartózkodék, Azután pedig kiméne a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és Megtéríté õket az Úrhoz, az õ Atyáiknak Istenéhez;

5  És rendele Birákat azon a földön, Júdának minden erõs Városaiba, Városonként.

6  És monda a Biráknak: Jól Meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember nevében ítéltek, hanem az Úrnak nevében, a ki az ítéletben veletek lesz.

7  Azért az Úr félelme legyen rajtatok, Vigyázzatok arra, a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen Hamisság, sem Személyválogatás, sem Ajándékvétel.

8  Sõt Jeruzsálemben is Beállíta némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Izráel nemzetségeibõl Való fejedelmek közûl az Úr ítéletére és a perlekedésekre. És õk Jeruzsálembe visszatérének.

9  És Meghagyá nékik, Mondván: Így cselekedjetek az Úrnak félelmében hûséggel és tökéletes Szívvel.

10  Ha valamely pert elõtökbe hoznak a ti Atyátokfiai, a kik lakoznak az õ Városaikban, Emberhalál, törvény és parancsolat, a Rendtartások és ítéletek miatt: intsétek õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne Szálljon Reátok és a ti Atyátokfiaira az Úr haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek.

11  És ímé Amária pap lesz a fõ ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda Házának vezére a Király minden Dolgában; a Léviták is Elõljáróitok lesznek. Legyetek azért erõsek a ti tisztetekben és az Úr mellette lesz az igaznak.

«  Előző fejezet   |   Válasszon ki egy fejezetet   |   Következő fejezet  »
“Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!” — 1 Korintusi 16:23