2 Krónika 10
1 Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy õt Királylyá Választanák.
2 Lõn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon Király elõl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
3 És Hozzáküldvén, Elhivaták õt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és Szólának Roboámnak, Mondván:
4 A te Atyád igen Megnehezítette a mi Igánkat, de te most Könnyebbítsd meg Atyádnak kemény Szolgálatát és az õ nehéz Igáját, a melyet Reánk vetett, és Szolgálunk néked.
5 És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom Róla, Azután jõjjetek Hozzám. Elméne azért a nép.
6 És Tanácskozék Roboám Király a vén emberekkel, a kik Salamon elõtt az õ atyja elõtt állottak vala életében, Mondván: Mit Tanácsoltok, mit Válaszoljak e népnek?
7 És azok ekképen Szólának: Ha Javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és Jó Szóval beszélsz Hozzájok: akkor te Szolgáid lesznek mindenkor.
8 De õ megvetette a vének Tanácsát, a melyet néki Tanácsoltak, és Tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
9 És monda azoknak: Ti micsoda Tanácsot adtok, hogy Választ adjunk e népnek, a kik nékem így Szólának: Könnyebbítsd meg az Igát, a melyet a te Atyád Reánk vetett.
10 Akkor felelének az ifjak, a kik õ vele együtt nevekedtek vala, Mondván: Így Szólj a népnek, a mely Szólván néked, azt mondja: A te Atyád Megnehezítette a mi Igánkat, te pedig Könnyebbítsd meg nékünk; így Szólj nékik: Az én legkissebb ujjam erõsebb Atyám Derekánál;
11 Most azért, ha az én Atyám nehéz Igát vetett Reátok, én még nehezebbé teszem Igátokat; ha az én Atyám ostorral vert titeket, én Skorpiókkal.
12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a Király meghagyta, ezt Mondván: Jõjjetek Hozzám harmadnapon.
13 És a Király kemény Választ adott nékik, megvetve Roboám Király a vének Tanácsát.
14 És az ifjak Tanácsa szerint Szóla nékik, Mondván: Ha az én Atyám Megnehezítette a ti Igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én Atyám ostorral vert titeket, én Skorpiókkal.
15 És a Király nem Hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr Fordította ekként, hogy Megerõsítené az Úr az õ beszédét, a melyet Szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát Fiának.
16 Mikor pedig az egész Izráel Látta, hogy nem Hallgatá meg õket a Király, felele a nép a Királynak, Mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk Isai Fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld Gondját a te Házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda Városaiban laktak.
18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az Adószedõt, megkövezék õt Izráel fiai, és meghala; Roboám Király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19 Így szakada el az Izráel népe a Dávid Házától, mind e mai napig.