1 Sámuel 22
1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám Barlangjába. És mikor Meghallották testvérei és Atyjának egész Háza népe, oda menének Hozzá.
2 És Hozzá gyûlének mindazok, a kik Nyomorúságban Valának, és mindazok, a kiknek hitelezõik voltak, és minden elkeseredett ember, õ pedig vezérük lett azoknak; és mintegy Négyszázan Valának õ vele.
3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb Királyának: Hadd jõjjön ide Hozzátok az én Atyám és Anyám, Míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
4 És vivé õket Moáb Királya elé, és ott Maradának vele mindaddig, Míg Dávid a Várban volt.
5 Gád Próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a Várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.
6 És meghallotta Saul, hogy elõtûnt Dávid és azok az emberek, a kik vele Valának; (Saul pedig Gibeában Tartózkodék a hegyen a fa alatt és Dárdája kezében vala és Szolgái Mindnyájan mellette állának).
7 Monda azért Saul az õ Szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek Mindnyájatoknak Szántóföldeket és szõlõhegyeket, és Mindnyájatokat ezredesekké és Századosokká fog-é tenni,
8 Hogy Mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki Tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai Fiával? És senki sincs közöttetek, a ki Szánakoznék felettem, és Megmondaná nékem, hogy fiam Fellázította Szolgámat ellenem, hogy leselkedjék Utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?
9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul Szolgái közt állott: Én Láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób Fiához, Akhimélek paphoz.
10 A ki õ érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sõt a Filiszteus Góliáth Kardját is néki Adá.
11 Akkor elkülde a Király, hogy Elhívják Akhimélek papot, az Akhitób Fiát és Atyjának egész Házanépét, a papokat, a kik Nóbban Valának; és eljövének Mindnyájan a Királyhoz.
12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol vagyok uram.
13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek Pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot Adtál néki, és õ érette megkérdezéd az Istent, hogy Fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?
14 És felele Akhimélek a Királynak, és monda: Minden Szolgáid között kicsoda hûségesebb Dávidnál, a ki a Királynak veje, és a ki akaratod szerint Jár, és tisztelt ember a te Házadban?
15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent õ érette megkérdezni? Távol legyen tõlem! Ne Tulajdonítson olyat a Király Szolgájának, sem Atyám egész Házanépének, mert errõl a Dologról semmit sem tud a te Szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
16 A Király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te Atyád egész Házanépének!
17 És monda a Király a Poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körûl és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert Tudták, hogy õ menekül, és még sem Mondták meg nékem. A Király Szolgái azonban nem Akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
18 Akkor monda a Király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és õ rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs Efódot viselének.
19 És Nóbot is, a papok Városát fegyvernek élével Vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt; az ökröt és szamarat és Bárányt, fegyvernek élével.
20 Akhitób Fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak Hívtak, elmenekült, és Dávid Után futott.
21 És Megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt Már aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot Atyád egész Házanépének Halálára.
23 Maradj Nálam, ne félj; mert a ki az én életemet Halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te Bátorságosan lehetsz mellettem.