Zakariás 5

1  Azután ismét felemelém szemeimet, és Látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.

2  És monda nékem: Mit Látsz te? És én Mondám: Látok egy repülõ könyvet, Húsz sing a hossza és Tíz sing a széle.

3  És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld Színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.

4  Kibocsátom ezt, Szól a Seregeknek Ura, és bemegy a Lopónak Házába, és annak Házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak Házában, és megemészti azt s annak Fáit és köveit.

5  Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és Lásd meg: micsoda az, a mi kijön?

6  És Mondám: Micsoda ez? Õ pedig Mondá: Az, a mi kijön, mérõ-edény. És Mondá: Ilyen a Formájok az egész földön.

7  És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérõedény közepében.

8  És Mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérõ-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak Szájára.

9  És felemelém szemeimet, és Látám, hogy ímé, két asszony jöve elõ, és szél vala Szárnyaikban, és Szárnyaik olyanok, mint az Eszterágnak Szárnyai, és felemelék a mérõ-edényt a föld és az ég közé.

10  És Mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérõ-edényt?

11  És Mondá nékem: Hogy Házat Építsenek annak a Sineár földén, és oda Erõsítsék, és ott Hagyják azt a maga helyén.