Zakariás 2

1  Felemelém ismét szemeimet, és ímé, Láték egy Férfiút és a kezében mérõ-kötelet.

2  És Mondám: Hová mégy te? És Mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy Lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?

3  És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és Más angyal is kijöve eléje.

4  És monda annak: Fuss, és Szólj e gyermekhez, Mondván: Kerítetlenûl Fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok Sokasága miatt.

5  Én pedig, Szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és Megdicsõítem magamat õ benne!

6  Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így Szól az Úr, mert az ég négy szele felé Szórtalak szét titeket, Szól az Úr.

7  Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon Leányánál lakozol.

8  Mert így Szól a Seregeknek Ura: Dicsõség Után küldött engem a Pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket Bánt, az õ szemefényét Bántja.

9  Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és Saját Szolgáik Prédájává lesznek, és Megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.

10  örülj és örvendezz, Sionnak Leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így Szól az Úr.

11  És sok Pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött Hozzád engem.

12  És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ Osztályrészét a szent földön, és újra Magáévá fogadja Jeruzsálemet.

13  Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.