Énekek Éneke 6

1  (5:17) Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? Hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük õt veled együtt?

2  (5:18) Az én szerelmesem, elment az õ kertébe, a Drága füveknek Táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.

3  (5:19) Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.

4  (6:1) Szép vagy én Mátkám, mint Tirsa Városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a Zászlós Tábor.

5  (6:2) Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek Nyája, melyek a Gileádról Szállanak Alá.

6  (6:3) A te fogaid Hasonlók a juhok Nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.

7  (6:4) Mint a Pomagránát darabja a te vakszemed, a te Fátyolod alatt.

8  (6:5) Hatvanan vannak a Királynék, és nyolczvanan az ágyasok és Számtalan a Leányzó.

9  (6:6) Egy az én galambom, az én tökéletesem, az õ Anyjának egyetlenegye, az õ szülõjének Választottja. Látják a Leányok, és boldognak Mondják õt, a Királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.

10  (6:7) Kicsoda az, a ki úgy Láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a Zászlós Tábor?

11  (6:8) A Diófás kertekbe mentem vala Alá, hogy a völgynek zöld fûveit Lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, és a Pomagránátfák Virágoznak-é?

12  (6:9) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek Díszhintajába.

13  (6:10) Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli Körtánczot!