Énekek Éneke 1

1  Énekek éneke, mely Salamoné.

2  Csókoljon meg engem az õ Szájának Csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a Bornál.

3  A te Drága kenetid Jók Illatozásra; a te neved kiöntött Drága kenet; azért szeretnek téged a Lányok.

4  Vonj engemet te Utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a Király az õ ágyasházába; örvendezünk és Vígadunk te benned, Elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a Bornál, Méltán szeretnek téged.

5  Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem Leányi; mint Kédár Sátrai és Salamon szõnyegei.

6  Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én Anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, -a magam szõlõjét nem õriztem.

7  Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben: mert miért legyek én olyan, mint a ki Elfátyolozza Magát, Társaid Nyájainál?

8  Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a Nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a Pásztoroknak Sátorai körûl.

9  A Faraó szekereiben Való Paripákhoz Hasonlítlak téged, én Mátkám.

10  Szépek a te Orczáid a Halántékra Való Lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

11  Arany Lánczokat Csinálunk néked, ezüstbõl Csinált gyöngyökkel.

12  Mikor a Király az õ Asztalánál ül, Nárdusnak Jóillatja Származik én tõlem.

13  Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között Hál.

14  Mint az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.

15  Ímé, szép vagy én Mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.

16  Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, és gyönyörûséges, és a mi Nyoszolyánk zöldellõ.

17  A mi Házainknak Gerendái Czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.