Rómaiakhoz 9

1  Igazságot Szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz Bizonyságot a Szent Lélek által,

2  Hogy nagy az én Szomorúságom és szüntelen Való az én Szívemnek Fájdalma;

3  Mert Kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én Atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;

4  A kik Izráeliták, a kiké a Fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a Törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;

5  A kiké az Atyák, és a kik közûl Való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.

6  Nem lehet pedig, hogy Meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem Mindnyájan Izráeliták azok, kik Izráeltõl Valók;

7  Sem nem Mindnyájan fiak, kik az Ábrahám Magvából Valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.

8  Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti Magúl.

9  Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ Tájban eljövök, és Sárának fia lesz.

10  Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi Atyánktól:

11  Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi Jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek Kiválasztás szerint Való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az Elhívótól,

12  Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik Szolgál a kisebbiknek.

13  Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.

14  Mit mondunk Tehát: Vajjon nem Igazságtalanság-é ez az Istentõl? Távol legyen!

15  Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörûlök azon, a kin könyörûlök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.

16  Annakokáért Tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörûlõ Istené.

17  Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért Támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.

18  Annakokáért a kin akar könyörûl, a kit pedig akar, Megkeményít.

19  Mondod azért nékem: Miért fedd Hát engem? Hiszen az õ Akaratának kicsoda áll ellene?

20  Sõt Inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a Készítmény a Készítõnek: Miért Csináltál engem így?

21  Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon Gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre Csináljon?

22  Ha pedig az Isten az õ Haragját megmutatni és Hatalmát megismertetni Kívánván, nagy békességestûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre Készíttettek,

23  És hogy megismertesse az õ dicsõségének Gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve Elkészített a dicsõségre, mit Szólhatsz ellene?

24  A kikül el is Hívott minket nemcsak a Zsidók, hanem a Pogányok közûl is,

25  A mint Hoseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.

26  És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élõ Isten fiainak fognak Hívatni.

27  Ésaiás pedig ezt Kiáltja Izráel felõl: Ha Izráel fiainak Száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg.

28  Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi Igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.

29  És a mint Ésaiás elõre megmondotta: Ha a seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, Olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához Volnánk Hasonlók.

30  Mit mondunk Hát? Azt, hogy a Pogányok, a kik az Igazságot nem követték, az Igazságot elnyerték, még pedig a hitbõl Való Igazságot;

31  Izráel ellenben, mely az Igazság törvényét követte, nem jutott el az Igazság törvényére.

32  Miért? Azért, mert nem hitbõl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,

33  A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és Megbotránkozás Szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.