Zsoltárok 90

1  Mózesnek, az Isten emberének Imádsága. Uram, te Voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

2  Minekelõtte hegyek lettek és föld és Világ Formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

3  Te Visszatéríted a Halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4  Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely Elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

5  Elragadod õket; Olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

6  Reggel Virágzik és sarjad, és estvére elhervad és Megszárad.

7  Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te Búsulásod miatt megromlunk!

8  Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te Orczádnak Világa elé.

9  Bizony Elmúlik minden mi napunk a te Bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10  A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök Nyomorúság és Fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11  Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint Való Bosszúállásodat?

12  Taníts minket úgy Számlálni napjainkat, hogy bölcs Szívhez jussunk.

13  Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te Szolgáidon.

14  Jó reggel Elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és Vígadjunk minden mi idõnkben.

15  Vidámíts meg minket a mi Nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt Láttunk.

16  Láttassék meg a te mûved a te Szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17  És legyen az Úrnak, a mi Istenünkek Jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek Munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek Munkáját tedd állandóvá!