Zsoltárok 9

1  Az éneklõmesternek a Múthlabbén szerint; Dávid Zsoltára. (9:2) Dicsérlek Uram teljes Szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

2  (9:3) örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

3  (9:4) Hogy az én ellenségeim Meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te Orczád elõtt;

4  (9:5) Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ-székben ültél, mint igaz Bíró.

5  (9:6) Megdorgáltad a Pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

6  (9:7) Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a Városoknak, a miket Feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

7  (9:8) Az Úr pedig örökké Trónol, ítéletre Készítette el az õ székét.

8  (9:9) És õ Megítéli a Világot Igazsággal, törvényt tesz a népeknek Méltányosan.

9  (9:10) És lesz az Úr nyomorultak Kõvára, Kõvár a szükség idején.

10  (9:11) Azért te benned Bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

11  (9:12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

12  (9:13) Mert Számon kéri a kiontott vért, megemlékezik Rólok, nem feledkezik el a szegények Kiáltásáról.

13  (9:14) Könyörülj rajtam, Uram! Lásd meg az én Nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a Halál Kapuiból;

14  (9:15) Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion Leányának kapuiban; hadd örvendjek a te Szabadításodban.

15  (9:16) Besülyedtek a Pogányok a verembe, a melyet ástak; a Hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a Lábok.

16  (9:17) Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak Kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

17  (9:18) Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

18  (9:19) Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

19  (9:20) Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a Halandó; ítéltessenek meg a Pogányok te elõtted!

20  (9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; Tudják meg a Pogányok, hogy Halandók õk! Szela.