Zsoltárok 88

1  Ének. A Kóráh fiainak Zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath-Lehannóthra. Az Ezrahita Hémán Tanítása. (88:2) Uram, Szabításomnak Istene! Nappal Kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

2  (88:3) Jusson elõdbe Imádságom, hajtsad füled az én Kiáltozásomra!

3  (88:4) Mert betelt a lelkem Nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

4  (88:5) Hasonlatossá lettem a Sírba Szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejeveszett ember.

5  (88:6) A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik Koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

6  (88:7) Mély Sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

7  (88:8) A te haragod Reám nehezedett, és minden haboddal Nyomtál engem. Szela.

8  (88:9) Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

9  (88:10) Szemem megsenyvedett a Nyomorúság miatt; Kiáltalak téged Uram minden napon, Hozzád terjengetem kezeimet.

10  (88:11) Avagy a holtakkal teszel-é Csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

11  (88:12) Beszélik-é a Koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a Pusztulás helyén?

12  (88:13) Megtudhatják-é a sötétségben a te Csodáidat, és Igazságodat a feledékenység földén?

13  (88:14) De én Hozzád Rimánkodom, Uram, és Jó reggel elédbe jut az én Imádságom:

14  (88:15) Miért vetsz el Hát Uram engem, és rejted el Orczádat én tõlem?

15  (88:16) Nyomorult és holteleven vagyok Ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

16  (88:17) Általmentek rajtam a te Búsulásaid; a te Szorongatásaid elemésztettek engem.

17  (88:18) Körûlvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körûlöveztek engem.

18  (88:19) Elszakasztottál tõlem Barátot és rokont; ismerõseim a-setétség.