Zsoltárok 77

1  Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, Zsoltár. (77:2) Szavamat Istenhez emelem, és Kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen Reám.

2  (77:3) Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar Vigasztalást bevenni.

3  (77:4) Istenrõl emlékezem és Sóhajtok; Róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

4  (77:5) Szemeimet ébren tartod; Hánykolódom, de nem Szólhatok.

5  (77:6) Elmélkedem a régi Napokról, a hajdankor éveirõl.

6  (77:7) Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; Szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

7  (77:8) Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé Jóakaró?

8  (77:9) Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedé krõl nemzedékre?

9  (77:10) Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy Elzárta-é Haragjában az õ Irgalmát? Szela.

10  (77:11) És Mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja Megváltozott.

11  (77:12) Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani Csodáidról;

12  (77:13) És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

13  (77:14) Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

14  (77:15) Te vagy az Isten, a ki Csodát mivelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

15  (77:16) Megváltottad népedet karoddal: a Jákób és a József fiait. Szela.

16  (77:17) Láttak téged a vizek, oh Isten, Láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is Megrázkódának.

17  (77:18) A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te Nyílaid széllyel futkostanak.

18  (77:19) Mennydörgésed Zúgott a Forgószélben; Villámlásaid Megvilágosították a mindenséget; Megrázkódott és megindult a föld.

19  (77:20) Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem Látszottak meg.

20  (77:21) Vezetted mint Nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.