Zsoltárok 66

1  Az éneklõmesternek; Zsoltár, ének. örvendezz Istennek, oh te egész föld.

2  Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; Dicsõítsétek az õ dicséretét!

3  Mondjátok Istennek. Mily Csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hizelegnek néked ellenségeid.

4  Az egész föld leborul elõtted; énekel néked énekli a te nevedet. Szela.

5  Jõjjetek és Lássátok az Isten dolgait; Csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

6  A tengert Szárazzá Változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

7  A ki uralkodik az õ Hatalmával örökké, szemmel tartja a Pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

8  Áldjátok népek a mi Istenünket, és Hallassátok az õ dicséretének Szavát.

9  A ki Megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy Lábaink Megtántorodjanak.

10  Mert Megpróbál minket, oh Isten, Megtisztítottál, a mint Tisztítják az ezüstöt.

11  Hálóba vittél be minket, Megszorítottad derekainkat.

12  Embert ültettél fejünkre, tûzbe-Vízbe jutottunk: de Kihoztál bennünket bõségre.

13  Elmegyek Házadba Égõáldozatokkal, lefizetem néked Fogadásaimat,

14  A melyeket ajakim igértek és Szájam mondott Nyomorúságomban.

15  Hizlalt juhokat áldozom néked Égõáldozatúl, kosok Jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

16  Jõjjetek el és Halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17  Hozzá Kiálték az én Szájammal, és Magasztalás volt nyelvem alatt.

18  Ha Hamisságra néztem volna Szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19  Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem Szavára.

20  Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tõlem.