Zsoltárok 64

1  Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. (64:2) Hallgasd meg, Isten, az én Szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl Való félelemtõl mentsd meg éltemet.

2  (64:3) Rejts el engem a Rosszakaróknak Tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

3  (64:4) A kik Megélesítik nyelvöket, mint a Szablyát; Irányozzák nyilokat, keserû beszédöket,

4  (64:5) Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

5  (64:6) Megátalkodottak gonosz Szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, Mondják: ki Látja õket?

6  (64:7) Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet Végrehajtják; mindenikök keble és Szíve kikutathatatlan.

7  (64:8) De meglövi õket az Isten; hirtelen Nyíl üt rajtok sebet.

8  (64:9) És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket Látja.

9  (64:10) Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni Fogják Istennek Dolgát, és megértik cselekedetét.

10  (64:11) örvendeni fog az igaz Istenben, és Hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden Egyenesszívûek.