Zsoltárok 63

1  Dávid Zsoltára, mikor a Júda Pusztájában volt. (63:2) Isten! én Istenem vagy te, Jó reggel kereslek téged; téged Szomjúhoz lelkem, téged Sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

2  (63:3) Hogy Láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

3  (63:4) Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

4  (63:5) Áldanálak ezért életem Fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

5  (63:6) Mintha Zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor Víg ajakkal dicsérhet téged az én Szájam!

6  (63:7) Ha Reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra Rólad elmélkedem;

7  (63:8) Mert Segítségem Voltál, és a te Szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

8  (63:9) Ragaszkodik Hozzád az én lelkem; a te jobbod Megtámogat engem.

9  (63:10) Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

10  (63:11) Szablya martalékaiul esnek el, és a Rókáknak lesznek eledelei.

11  (63:12) A Király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ Reá esküszik; mert bedugatik a hazugok Szája.