Zsoltárok 59

1  Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid Miktámja; midõn embereket külde Saul, és õrizék az õ Házát, hogy megöljék õt. (59:2) Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a Reám Támadóktól ments meg engemet!

2  (59:3) Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a Vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

3  (59:4) Mert ímé lelkem Után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkûl, hogy Hibás vagy vétkes volnék, Uram!

4  (59:5) Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek ellenem: serkenj fel elõmbe és Lásd meg ezeket!

5  (59:6) Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg, mind e Pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki Hamisságot cselekszik. Szela.

6  (59:7) Estenden megjelennek, Ordítnak, mint az eb; Körüljárják a Várost.

7  (59:8) Ímé, Szájokkal Csácsognak, ajkaikon Szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?

8  (59:9) Te pedig, Uram, neveted õket, és Megcsúfolod mind e Pogány népet.

9  (59:10) Hatalmával szemben te Reád Vigyázok; mert Isten az én Váram.

10  (59:11) Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; Látnom engedi Isten az én ellenségeim Romlását.

11  (59:12) Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; Bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és Alázd meg õket Uram, mi paizsunk!

12  (59:13) Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységökben; mert csak átkot és Hazugságot Szólnak.

13  (59:14) Veszítsd el õket Búsulásodban, Veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és Tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek Határáig. Szela.

14  (59:15) Estenden megjelennek, Ordítanak, mint az eb, Körüljárják a Várost.

15  (59:16) Étel Után barangolnak, és ha nem laknak Jól, virrasztanak.

16  (59:17) Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert Váram Voltál és menedékem az én Nyomorúságom Napján.

17  (59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én Váram: õ az én kegyelmes Istenem!