Zsoltárok 49

1  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak Zsoltára. (49:2) Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e Világ Lakói!

2  (49:3) Akár közemberek fiai, Akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

3  (49:4) Az én Szájam bölcsességet beszél, Szívemnek elmélkedése Tudomány.

4  (49:5) Példabeszédre hajtom fülemet, Hárfaszóval nyitom meg mesémet.

5  (49:6) Miért féljek a Gonoszság napjain, mikor Nyomorgatóim bûne vesz körûl,

6  (49:7) A kik Gazdaságukban Bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?

7  (49:8) Senki sem Válthatja meg Atyjafiát, nem adhat érte Váltságdíjat Istennek.

8  (49:9) Minthogy lelköknek Váltsága Drága, abba kell hagynia örökre;

9  (49:10) Még ha örökké élne is és nem Látná meg a Sírgödört.

10  (49:11) De Meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és Gazdagságukat Másoknak Hagyják.

11  (49:12) Gondolatjok ez: az õ Házok örökkévaló, Lakóhelyeik nemzedékrõl-nemzedékre Szállnak, nevöket Hangoztatják e földön.

12  (49:13) Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.

13  (49:14) Ez az õ sorsuk Bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

14  (49:15) Mint juhok, a Seolra vettetnek, a Halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, Távol az õ Lakásuktól.

15  (49:16) Csak Isten Válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor az megragad engem. Szela.

16  (49:17) Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbûl Házának dicsõsége;

17  (49:18) Mert semmit sem vihet el Magával, ha meghal; dicsõsége nem Száll le Utána.

18  (49:19) Ha életében áldottnak vallja is Magát, s ha dicsérnek is téged, hogy Jól tettél magaddal:

19  (49:20) Mégis az õ Atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem Látnak Világosságot.

20  (49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs Okossága: Hasonlít a barmokhoz, a melyeket Levágnak.