Zsoltárok 44

1  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak Tanítása. (44:2) Oh Isten! füleinkkel hallottuk, Atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2  (44:3) Nemzeteket ûztél te ki Saját kezeddel, õket pedig Beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

3  (44:4) Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok Segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te Orczád Világossága, mert kedvelted õket.

4  (44:5) Te magad vagy az én Királyom, oh Isten! Rendelj Segítséget Jákóbnak!

5  (44:6) Általad verjük le Szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le Támadóinkat.

6  (44:7) Mert nem az ívemben Bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7  (44:8) Hanem te Szabadítasz meg minket Szorongatóinktól, és gyûlölõinket te Szégyeníted meg.

8  (44:9) Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

9  (44:10) Mégis megvetettél, Meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10  (44:11) Megfutamítottál minket Szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11  (44:12) Oda Dobtál minket Vágó-juhok Gyanánt, és Szétszórtál minket a nemzetek között.

12  (44:13) Eladtad a te népedet nagy Olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13  (44:14) Csúfságúl vetettél oda minket szomszédainknak, Gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

14  (44:15) Példabeszédûl vetettél oda a Pogányoknak, Fejcsóválásra a népeknek.

15  (44:16) Gyalázatom naponta elõttem van, és Orczám szégyene Elborít engem.

16  (44:17) A Csúfolók és Káromlók Szaváért, az ellenség és a Bosszúálló miatt.

17  (44:18) Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18  (44:19) Nem Pártolt el tõled a mi Szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

19  (44:20) Noha kiûztél minket a Sakálok helyére, és Reánk Borítottad a Halál árnyékát.

20  (44:21) Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21  (44:22) Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ Jól ismeri a Szívnek titkait.

22  (44:23) Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint Vágó-juhokat.

23  (44:24) Serkenj fel! Miért alszol Uram!? Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24  (44:25) Miért rejted el Orczádat, és felejted el Nyomorúságunkat és Háborúságunkat?

25  (44:26) Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26  (44:27) Kelj fel a mi Segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!