Zsoltárok 42

1  Az éneklõmesternek Kóráh fiainak Tanítása. (42:2) Mint a szarvas Kivánkozik a Folyóvizekre, úgy Kivánkozik az én lelkem Hozzád, oh Isten!

2  (42:3) Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?

3  (42:4) Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt Mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

4  (42:5) Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelõtt és Ujjongó örömmel és Hálaadással vezettem õket, az ünneplõ Sokaságot, az Isten Házáig.

5  (42:6) Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még Hálát adok én néki az õ Orczájának Szabadításáért.

6  (42:7) Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem Reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

7  (42:8) örvény örvényt Hív elõ zuhatagjaid Hangjára; minden Vízáradásod és Hullámod összecsap fölöttem!

8  (42:9) Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, Imádság az én életem Istenéhez.

9  (42:10) Hadd mondjam Istennek, az én Kõszálamnak: Miért felejtkeztél el Rólam? Miért kell Gyászban Járnom ellenség Háborgatása miatt?

10  (42:11) Mintha Zúzódás volna csontjaimban, mikor Gyaláznak engem az én Szorongatóim, naponként ezt Mondván nékem: Hol van a te Istened?

11  (42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még Hálát adok én néki, az én Szabadítómnak és Istenemnek.