Zsoltárok 41

1  Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. (41:2) Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem Napján megmenti azt az Úr.

2  (41:3) Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei Kívánságának.

3  (41:4) Az Úr Megerõsíti õt az õ Betegágyán; Bármilyen az ágya, Megkönnyíted betegségében.

4  (41:5) Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, Gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

5  (41:6) Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

6  (41:7) Ha Látogatni jön be valaki, Hiábavalóságot beszél; Szíve álnokságot gyûjt össze Magának, kimegy az Utczára és beszél.

7  (41:8) Minden gyûlölõm együtt suttog Reám, gonoszat koholnak ellenem:

8  (41:9) Istennek átka Szállott õ Reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

9  (41:10) Még az én Jóakaróm is, a kiben Bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte Sarkát ellenem.

10  (41:11) De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

11  (41:12) Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

12  (41:13) Engem pedig feddhetetlenségemben Támogatsz, és Színed elé állatsz mindenha.

13  (41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!