Zsoltárok 40

1  Az éneklõmesternek; Dávid Zsoltára. (40:2) Várván Vártam az Urat, és Hozzám hajolt, és meghallgatta Kiáltásomat.

2  (40:3) És kivont engem a Pusztulás gödrébõl, a Sáros fertõbõl, és Sziklára állította fel Lábamat, Megerõsítvén lépteimet.

3  (40:4) És új éneket adott Szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan Látták és megfélemlettek, és biztak az Úrban.

4  (40:5) Boldog ember az, a ki az Úrba vetette Bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a Hazugságra vetemedettekhez!

5  (40:6) Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te Csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem Hasonlítható Hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy Elszámlálhatnám.

6  (40:7) Véres áldozatot és Ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; Égõáldozatot és bûnért Való áldozatot sem Kívántál.

7  (40:8) Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

8  (40:9) Hogy Teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

9  (40:10) Vígan hirdetem az Igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

10  (40:11) Igazságosságodat nem rejtem el Szívemben, elmondom a te hûségedet és Segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és Igazságodat a nagy gyülekezetben.

11  (40:12) Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és Igazságod mindig Megóvnak engem.

12  (40:13) Mert bajok vettek engem körûl, a melyeknek Számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; Számosabbak a fejem Hajszálainál, és a Szívem is elhagyott engem.

13  (40:14) Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram Segítségemre!

14  (40:15) Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy Elragadják azt; riadjanak vissza, Gyalázat érje, a kik bajomat Kívánják.

15  (40:16) Pusztuljanak el az õ Gyalázatosságuk miatt, a kik azt Mondják nékem: Hehé, hehé!

16  (40:17) örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt Mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te Szabadításodat.

17  (40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy Segítségem, Szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!