Zsoltárok 4

1  Az éneklõmesternek a Neginóthra, Dávid Zsoltára. (4:2) Mikor Kiáltok, hallgass meg engem, Igazságomnak Istene; Szorultságomban Tág tért Adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én Imádságomat!

2  (4:3) Emberek fiai! Meddig lesz Gyalázatban az én dicsõségem? Meddig szerettek Hiábavalóságot, és kerestek Hazugságot? Szela.

3  (4:4) Tudjátok meg Hát, hogy kedveltjévé Választott az Úr; meghallja az Úr, ha Hozzá Kiáltok!

4  (4:5) Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek Szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

5  (4:6) Igazságnak áldozatával áldozzatok, és Bízzatok az Úrban.

6  (4:7) Sokan Mondják: Kicsoda Láttat velünk Jót? Hozd fel Reánk arczodnak Világosságát, oh Uram!

7  (4:8) Nagyobb örömöt adsz így Szívembe, mint a mikor sok az õ Búzájok és boruk.

8  (4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te Uram egyedûl adsz nékem Bátorságos Lakozást.