Zsoltárok 39

1  Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid Zsoltára. (39:2) Mondám: nosza Vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; Megzabolázom Szájamat, a Míg elõttem van a hitetlen.

2  (39:3) Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a Jóról, de Fájdalmam Felzaklatódott.

3  (39:4) Fölhevült bennem az én Szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így Szólék azért az én nyelvemmel:

4  (39:5) Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen Mulandó vagyok.

5  (39:6) Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ Hiábavalóság minden ember, Akárhogyan áll is! Szela.

6  (39:7) Bizony árnyékként Jár az ember; bizony csak Hiába szorgalmatoskodik; Rakásra gyûjt, de nem tudja, ki Takarítja be azokat!

7  (39:8) Most azért, mit reméljek, oh Uram!? Te benned van bizodalmam.

8  (39:9) Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok Csúfjává!

9  (39:10) Megnémultam, nem nyitom fel Szájamat, mert te cselekedted.

10  (39:11) Vedd le Rólam a te ostorodat; kezed Fenyítéke miatt elenyészem én.

11  (39:12) Mikor a bûn miatt büntetéssel Fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ Hiábavalóság minden ember. Szela.

12  (39:13) Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél Kiáltásomra, Könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te Nálad, zsellér, mint minden én õsöm.

13  (39:14) Ne nézz Reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!